Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 16 (186. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár:
3052 Tisztelt Képviselőtársaim! Aki t valóban érdekel a hajléktalanok sorsa, az idén is eljön november 19én, pénteken este a Felvonulási térre az “Egy éjszaka a hajléktalanokért” című rendezvényre, ahol bemutatkoznak azok a szervezetek, amelyek a tél folyamán működő ellátásokat bonyolítják. Bízom benne, hogy sok képviselőtársammal fogok találkozni a rendezvényen. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MDF és a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megadom a szót a kormány nevében felszólaló Korózs Lajos államtitkár úrnak. KORÓZS LAJOS ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Én ott leszek 19én is, de ott leszek 18án is, 21én is meg 28án is. Nem gondolom azt, hogy egyegy képviselő fo gja megoldani a hajléktalanság problémáját. Ön pontosan rávilágított arra, hogy az elmúlt évek hiányosságainak az eredménye, hogy ismét hajléktalanokat látunk az utcákon, az aluljárókban. Az látszik, hogy minden kormány tett valamit, az látszik, hogy renge teg szálláshelyet hoztak létre, de az is látszik, hogy nem ez a kivezető út. Látszik, hogy a hajléktalanszállók bedugulnak, az átmeneti szállások nem átmeneti szállások lesznek, hanem beköltöznek oda az emberek, és életformájukká válnak azok a feltételek, amiket ott teremtenek nekik. És ez nem jó így. Nem jó így, és mi úgy gondoltuk, hogy valami másféle politikát kellene folytatni. S mielőtt pejoratíve leszólná a befogadó falu programot, felhívom szíves figyelmét, hogy holnap olvassa el figyelmesen a napila pokat és az újságokat, és ne hagyatkozzon a Hír TVnek arra a hazug állítására, hogy nem létező programot más falvakba telepítenek, vágóképekkel, templomképekkel és utcaképekkel, és azzal riogatják az embereket Heves megyében. A másik: igen, hoztunk olyan intézkedést, hogy az időszakos férőhelyek - a november 1je és április 30a között működő férőhelyek - tekintetében lehetőséget teremtettünk, hogy az OEP által finanszírozandó normatívákat lekérhessék azok az intézmények, amelyek vállalják a hajléktalanok ellátását. Igen, vállaljuk azt, hogy huszonkét kríziskocsit állítunk rendszerbe az országban azért, hogy ne maradjon ellátatlan egyetlenegy hajléktalan sem. A huszonkét kríziskocsi alkalmas lesz arra, hogy minden bajba jutott embertársunkhoz egy órán belül eljusson a segítség. Tegnap egy kérdésre válaszolva elmondtam, hogy tovább erősítjük a fűtött utca programot. A fűtött utca program azért nagyon fontos, mert vannak olyan embertársaink, akik már az utcai létre sem alkalmasak, mert olyan egészségimentális állapotban vannak, hogy arra is képtelenek. De szeretnénk nekik emberhez méltó életet biztosítani, és a fűtött utca programban pontosan azokat a feltételeket teremtjük meg, hogy orvosi vizsgálat alá essenek, hogy meggyógyítsák őket, hogy eljussanak a hajl éktalankórházba. Annak a feltételeit teremtjük meg, hogy lábadozót hozzunk létre, hogy a gyógyulást elősegítve emberi életet tudjanak élni. Büszkének kell lenni arra a diszpécserszolgálathálózatra, amelyet most építünk ki az ország minden egyes régiójában . Négy diszpécserközpontot hozunk létre Budapesten és hetet a vidéki nagyvárosokban, hiszen ön is jól tudja, hogy elsősorban a nagyvárosokra koncentrálódik a hajléktalanság. Úgy gondolom, a finanszírozás oldaláról nincs szégyenkeznivalónk, annál is inkább, mert most december 30ig 100 millió forintot biztosítunk arra, hogy a tervezett normatívákon felül is segítsünk, január 1jétől pedig a következő évi költségvetésben további félmilliárd, 500 millió forint áll rendelkezésre arra, hogy ezeket a problémákat orvosolni tudjuk. Nem állítom azt, hogy egyik hétről a másikra meg lehet oldani ezt a problémát, de azt igen, hogy ha az egész magyar társadalom gondolja, ha az egész magyar társadalom a kormány mellé áll ebben a kérdé sben, akkor igenis enyhíthetünk ezen a problémán, és eljuthatunk legalább oda - amit eddig nem is tudtunk , hogy megtudjuk, egyáltalán hány hajléktalan van Magyarországon, eljussunk oda, hogy készüljenek olyan programok, amelyek - és ebben egyetértünk - a hajléktalanság megelőzését szolgálják. (8.40)
