Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Halász János (Fidesz) - a nemzeti kulturális örökség miniszteréhez - “Én, ti meg a Hiller Pisti esete a határon túli magyarokkal” címmel - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás):
2967 Döntse el, képviselő úr, mi a politikai bátorság: kiabálni, de semmit el nem érni, vagy egyeztetni és eredményt felmutatni. Menjen ki egyszer Aradra , aztán nézze meg, győződjön meg arról, hogy mi a valóság! Egyébként számomra nem kétséges, és nem is különösebben kérdéses az a vonzódás, hogy ön a jelenlegi kormánypártok belső életével ilyen mélyen foglalkozik. Ez már csak azért sem csodálható, hiszen ö n, képviselő úr, évekig SZDSZes képviselőként éppen jelenlegi pártját ugyanilyen kedvvel és ilyen lelkesültséggel ostromolta. Aztán váltott; most a Fidesz tagjaként minket ostromol. Ebben az írásban leadott interpellációban egyébként - nem olvasta fel, me rt ezt adta le képviselő úr írásban, nem azt, amit felolvasott - azt mondta: “Adnae ön magyar állampolgárságot Mátyás királynak?” Ez szerepel az írásban leadott kérdésben. Ami pedig tehát Mátyás királlyal kapcsolatos, az erre vonatkozó kérdést illeti: túl azon, hogy az ilyen szemlélettől a történelemkönyvek maguktól mennek a szemétládába, válaszolhatnék azzal is, képviselő úr, hogy szerettem volna, ha a tatár seregek nem jönnek Magyarországra; szerettem volna, ha Szulejmán mégis úgy dönt, hogy elkerüli Mag yarországot, de ha már nem teszi, legalább kapjon ki Mohácsnál (Derültség.) ; és szerettem volna, ha Trianon egy ismeretlen kastély marad a versaillesi kertben, és nem a mi nemzettragédiánk helyszíne. (15.40) De, képviselő úr, az ön kérdésében mélyen nem e z rejlik, hanem az, hogy aki nem az önök véleményét vallja, az tisztességtelen és becstelen, aki nem az önök véleményét vallja, az nem jó magyar, és én ezt nem kétszer, nem ötször, hanem százszor is elutasítom. Ugyanolyan tisztességes és becsületes magyar embereket képviselünk mi itt együtt, jelen pillanatban többeket, mint ön vagy önök. Sohasem gondolnám, hogy önt, képviselő úr, az ön választóit becsületességében, tisztességében, büszke magyarságában (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő letelt ét.) megkérdőjelezném. Kérem, ön se tegye! Viszont hogyha Székelyföldön magyar kulturális intézetet akar (Moraj és közbeszólások a Fidesz soraiból: Idő!) , fogadja el a válaszomat. Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megkérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadjae a választ. HALÁSZ JÁNOS (Fidesz) : Tudja, miniszter úr, az a baj, hogy kettőnk közül ön kiabál, nem én, miniszter úr. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van! - Derültség az MSZP soraiban.) Ö n kiabált egyfolytában, fiókpártról beszélt, beszél arról, hogy önök szeretnének Erdélyben, Székelyföldön magyar kulturális intézetet. A jövő évi költségvetésben a magyar kulturális intézetek költségvetését 20 százalékkal csökkentik. Hát miből? Hol itt az őszinteség? Igaztalan volt velem, megint személyeskedett, ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésekre. (Moraj és közbeszólás az MSZP soraiban: Fáj az igazság?) Bár jobban jártam most, mint az előző héten, mert az előző héten az é n szocialista párti, mindenféle listás helyemről beszélt, pedig én soha nem voltam a Szocialista Párt képviselőjelöltje. Akkor is egy ordas hazugságot mondott, most is összevissza beszél, mert megkerüli a kérdést; a mutyizásról nem beszél, és nem beszélt a rról sem, amit öntől kérdeztem, hogy igennel vagy nemmel fog szavazni. Mert, tudja, nemből, nemmel nem lehet országot és nemzetet építeni, pedig önök a nemre készülnek. Ha igennel válaszolna, szavazna majd december 5én, akkor el tudnám fogadni a válaszát, így nem. (Moraj az MSZP soraiban. - Taps a Fidesz padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Az interpelláló képviselő nem fogadta el a miniszter úr válaszát. Kérdezem az Országgyűlést, elfogadjae azt. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)
