Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 15 (185. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2932 ELNÖK (d r. Szili Katalin) : A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr, “Közös felelősségünkről” címmel. Öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Tisztelt Ház! Elnök Asszony! Tisztelt Parlament! M agyarországon több mint 80 éve meg kellett hogy tanuljuk, hogy a nemzet, a haza és az ország nem ugyanazt jelöli. És több mint 80 éve megmegújuló kísérletet teszünk arra, hogy azt a különbséget, ami a nemzet és a haza, a nemzet és az ország között Trianon óta húzódik, ezt a különbséget csökkentsük és megszüntessük. Az elmúlt 15 évben valamennyi kormányzati ciklusban annak lehettünk tanúi, hogy függetlenül attól, hogy kinek milyen volt a párthovatartozása, erőfeszítéseket tett arra, hogy a nemzet polgárai o sztozzanak abban a közös felelősségben, amely minden közösség sajátja. Az Antallkormány 1990 után életre hívta a Határon Túli Magyarok Hivatalát, hazai vonatkozásban pedig létrehozta a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalt. Beindította a határon túli tám ogatásokat, közalapítványokat hozott létre. Megkezdődtek a kisebbségvédelmi megállapodások előkészítései, beindultak az alapszerződések megkötésére irányuló tárgyalások is. Már 1993ban az akkori parlament módosította az állampolgársági törvényt, lehetővé téve, hogy Magyarországi letelepedés esetén az általános nyolcéves várakozási idő helyett magyar nemzetiségű személyeknek csak egy évet kelljen várni az állampolgárság megszerzésére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Szégyen!) A Hornkormány idején a korábba n megalakított Illyés Közalapítványhoz rendelt támogatási összegek odaítélésére a kormány létrehozta a határon túli szervezetek delegáltjaiból, képviselőiből álló alkuratóriumok rendszerét annak érdekében, hogy a források oda és úgy jussanak el, ahogy és a hova ezt a határon túli szervezetek képviselői helyesnek tartják. Befejezték az alapszerződések tárgyalását, megkötöttük Romániával és Szlovákiával az alapszerződést, kialakították ennek végrehajtására a kormányközi vegyes bizottságok rendszerét, és létrej ött - a későbbi MÁÉRT előzményeként - a magyarmagyar csúcsértekezlet. Ez alakult át később, 1999ben, már az Orbánkormány idején Magyar Állandó Értekezletté, beindult a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, és 2001ben a parlament elfogadta a kedvezm énytörvényt. Az elfogadott kedvezménytörvény több ponton módosítást igényel. Ezt a módosítást már a következő kormány tette meg annak érdekében, hogy alkalmazhatókká váljanak ezek a kedvezmények, így 2003 szeptemberében - tehát jelentős késéssel - Romániáb an, 2003 decemberében pedig - az előző, a Medgyessykormány által kezdeményezett módosításokat követően - Szlovákiában is alkalmazható a kedvezménytörvény. Ugyancsak 2003ban Szerbiával és Montenegróval kisebbségvédelmi egyezményt kötöttünk, 2003 őszén Ukr ajnával és SzerbiaMontenegróval a díjmentes vízum bevezetéséről kötöttünk megállapodást. Azt látom tehát, hogy az elmúlt 15 évben a magyar parlament, az előző kormányok folyamatos erőfeszítést tettek arra, hogy az állampolgársági jogok kiterjesztése melle tt megalkossák a közös felelősség, nemzetpolgárság intézményrendszerét, osztozva a határon túl élők gondjainak megoldásában. A nemzet polgárait sokfajta különbség metszi. Más és más a sorsa azoknak a kisnyugdíjasoknak, akik 40 ezer forintból élnek, és azok nak, akiknek ilyenfajta anyagi gond nem nyomja a vállát. Más a sorsa azoknak, akiknek van munkahelye Magyarországon, sajnos az aktív korú népességet tekintve száz emberből kevesebbnek, mint 60nak, és más a sorsa azoknak, akiknek nem jut munkahely. Bizony vannak ők is szép számmal, tudjuk, mintegy 6 százaléknyian. És bizony, más a sorsa öregnek és fiatalnak, más a sorsa annak a 960 ezer felnőtt állampolgárnak, akinek nincsen 8 általános iskolai végzettsége, alig van lehetősége arra, hogy értelmes, jól fizet ő munkát kapjon, és más a sorsa azoknak a fiataloknak, akik közül - ma már - korosztályából minden második főiskolára, egyetemre jár. És történelmileg más lett a sorsa a határon kívül rekedt millióknak és a határainkon belül élő állampolgároknak, nemzetpol gároknak.
