Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
2908 agrárium érdekérvényesítő képessége nem túlságosan jó, sőt azt is el lehetne mondani, hogy agrárellenes hangulat van Magyarországon. Ez évben a Nemzeti Agrárkerekasztal egyetlenegy dologban biztos, hogy megegyezett; az első napon is legalább négyen szólaltak fel, akik elmondták, hogy agrárellenes hangulat van Magyarországon. Ez ell en azért jó volna, ha közösen föllépnénk, mert ez mindnyájunk pénztárcájára megy. Egy másik témát is szeretnék megemlíteni. Az aszályról is nagyon sok szó esett ma ebben a Házban. Az elmúlt év negatív eredményeit jórészt az aszályra lehet írni. Egy kicsit keveset beszélünk az aszály okairól, mert általában csak azt szoktuk mondani, hogy nem esik az eső. Magyarországon a természetes talajvizes, vizes élőhelyek nagy részét a '70es években a belvízelvezető csatornákkal megszüntettük. Ha a Tiszavölgyi vízgazd álkodást megnézzük, a Tisza völgyében a területeknek csak legfeljebb 4050 százaléka, de helyenként még annyi sincs, ami nagyüzemi gazdálkodásra alkalmas. Nem alkalmas erre a területek egy része. Parcellás gazdálkodásra alkalmas; nem táblásra, nem tömbös g azdálkodásra, parcellásra. Természetesen a parcellás gazdálkodás alatt nem az egykét hektárt értem; legalább 1015 hektáros parcellákban lehet gazdálkodni. Gróf Széchenyi István, amikor a Tiszavölgy árvízvédelméről megírta a könyvét, azt mondta, hogy a b elvizek levezetése nagyon fontos dolog, de csak annyi vizet vezessünk el a területről, amennyit vissza tudunk juttatni. A nagyüzemi gazdálkodás érdekében az én lakókörzetemben 3 méterrel is csökkentettük a talajvízszintet, a legelő- és gyepterületek felszí ne alatt is mintegy 150 centiméterrel van a mértékadó talajvízszint, gyakorlatilag nincs is legelőgazdálkodás - nem is lehet. Gyep- és legelőgazdálkodás akkor van, ha 4050 centire a felszín alatt víz van. A 2003. évnek a következő volt az eredménye. Mivel nagy aszály volt, az aszálykárenyhítés érdekében különböző intézkedéseket hoztak. Nagyon helyesen hoztak egy olyan intézkedést, amely arról szólt, hogy a halastavak tulajdonosai a nagy vízelpárolgás miatt aszálykárenyhítésben részesültek. Nagyon helyes! A ki a halastó mellett egyébként húsmarhatartással, legeltetéssel foglalkozott, és már három héttel vagy egy hónappal hamarabb kiégett a legelője, azt nem érintette, annak nem járt ez az aszálykárenyhítés. Ez azt jelenti, hogy lobbiszerűen reagálták le a 200 3. évi aszály okozta hatásokat és úgy kezelték. Orosz Sándor jól lobbizik, a húsmarhatartók rosszul lobbiznak. Meg is van az eredménye: nem nagyon nő Magyarországon a húsmarhaállomány létszáma. Az egyéni gazdaságok eszközellátottságával és jövedelmezőségév el kapcsolatban: nem összehasonlítható a két eredmény. Azt látom, hogy a nagyüzemi gazdálkodásnál hektáronként mintegy 468 ezer forintot ír az anyag, hogy annyi az eszköz, amellyel gazdálkodnak, és nem tudtam egy hasonló paramétert keresni az egyéni gazdál kodókra vonatkozóan. Véleményem szerint és tapasztalatom szerint is jóval kisebb az eszközellátottságuk és rosszabb eszközökkel dolgoznak az egyéni gazdálkodók. Ennek azért olyan okai is vannak, amelyek itt a Házban születtek. Nagyon sajnálom, hogy az MDFes képviselő úr már nincs itt, hiszen jól tudjuk, hogy az 1992es átmeneti törvény kapcsán, amikor átalakultak a szövetkezetek új típusú szövetkezetté, és ki lehetett válni a szövetkezetekből, néhány éven belül a magyar megművelhető földterület 50 százalék át egyéni gazdák és gazdálkodók művelték, a szövetkezetekből kivitt eszközök aránya viszont 5 százalék volt. Az 5 százalékkal megművelni az 50 százalékos földterületet nem olyan egyszerű, higgyék el nekem, és nagyon nehezen lehet fölpótolni, hogy ugyanolya n eszközellátottsága legyen az egyénieknek is. Ugyanis abban az átmeneti törvényben azt hozták, abban volt megegyezés, hogy a maradó szövetkezeteknek működőképeseknek kell lenni. Ezért akik '92ben kiváltak, egy rossz selejtezéssel gyakorlatilag megoldottá k az ő kiválásukat; az eszközök bennmaradtak, a földterületet kivitték. Ez nem volt elég, mert 1996ban, amikor a szövetkezetek jó része átalakult részvénytársasággá, és akik úgy gondolták, hogy még szeretnék az eszközeiket kivinni, itt volt rá lehetőség. Viszont itt a Házban megint törvényalkotással - cinkelt kártyát adtak a mezőgazdaságban dolgozók rovására - a
