Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH IMRE (Fidesz): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
2869 Tehát ezt fejleszteni kell, de valóban, önmagában n em oldja meg a problémát, ez egy parciális megoldás lehet, csak az nagyon nagy baj, hogy ez jelen pillanatban nem szerepel megfelelő súllyal a tényleges költségvetésben. Önök ezt nagyon szépen elmondják, egyet is értünk vele: nem lehet mindig az Unióra hiv atkozni, mert oda a saját forrás is kell. Ez az alapvető problémája ennek az egész költségvetési rendszernek, illetve az önök politikájának, hogy az Unió forrásai mellé a saját, az Európai Unió által engedélyezett kiegészítő nemzeti forrásokat nem teszik m ellé. Amit például május környékén megállapodásban rögzítettek - például az állatjóléti támogatásokat , október 15ével önök felmondták. Ezek mind azt jelzik, hogy a magyar termelők hátrányba kerülnek. Önök szépeket mondanak, csak az ellenkezőjét teszik. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ez a probléma. Köszönöm. ELNÖK (Harrach Péter) : Megadom a szót Tóth Imre képviselő úrnak, Fidesz. TÓTH IMRE (Fidesz) : Tisztelt Képviselőtársaim! Legmerészebb á lmomban sem gondoltam, hogy az MSZP korábbi, ma már tagadott, élhető település programja és fogalma vissza fog köszönni éppen az utóbb szóló Karakas képviselő úr gondolatai közül, miközben Budapestről 30 ezer hajléktalan embert szeretnének a vidéki, mezőga zdaságában, így munkahelyében leépített falvakba önök most visszatuszakolni, miközben Magyarországon a jobbágykorszak óta szabad településválasztás van. Nézzük csak, hogy ez az életmód hogy is függ ezzel össze! Egy tanulmány azt írja, hogy a nagyvárosi haj léktalanok egy része korábban a hagyományos falusi struktúrában a helyén volt, és gondolom, hogy ezt nem nagyon lehet vitatni. Majd így folytatja. “A falusi közösségek kiüresedésekor marad számukra a nagyvárosi vegetálás, ahol elveszítették ezt az egyszerű szövésű szociális hálót.” Az agrárkistermelők leépülésével ijesztően magas, iszonyú a munkanélküliség; például Karsai képviselőtársam választókörzetében ez a munkanélküliség néhány településen 35 és 50 százalék között mozog. Szörnyű! Ezeket az embereket, akik elveszítvén agrárdominanciájukat, munkahelyeiket, följöttek Budapestre, vissza akarjuk most küldeni expressz ajánlva vidékre, és ott pediglen az önök mezőgazdasági politikájának következményeként készül egy sokkal nagyobb menekültáradat, aki már nem é pít lakásokat, munkalehetősége nincs, egykét sertésre sem tud érdemben leszerződtetni, mert nem veszik meg a húskombinátok, és indul a nagyvárosok irányába. Ez a két kör találkozni fog valahol, és az a kérdés, hogy a mi gondolatainkban ez hol találkozik, és nem hiszem, hogy önöknek fognak igazat adni. Hagyni kellene az embereket ott megélni, ahol szeretnének, születtek, dolgoztak, netán az agráriumból. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Pásztohy András: Te jó isten! - A kormánypártok felé: Ne reagálj atok erre a sok hülyeségre!) ELNÖK (Harrach Péter) : Domokos László következik, Fideszfrakció. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Karakas képviselő úrtól, illetve az államtitkár úrtól kérdezem, hogy biztosítottáke tulajdonképpen önök a ma gyar gazdák versenyképességét, amelyet 2002 szeptembere és 2003 februárja között négypárti megállapodásban garantáltak. Bizony, azok a gazdák, akik azt látják, hogy a kukorica 2600 forintos garantált ára helyett 1300 forinthoz jutnak, azok azt mondják, hog y nem. Hogy jön ki ez az ár? Látom, fölkapta a fejét… (Pásztohy András: Nem kaptam fel, csak nem garantált ár, hanem intervenció.) Igen, az államtitkár úr majd elmondhatja, hogy mit nem végeztek el, bizony, igen az intervenciós célraktárak biztosítása és l ekötése az egyik nagy hiány, amit a gazdák bizony fölvetnek.
