Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - TÓTH IMRE (Fidesz):
2851 mezőgazdasági őstermelő. Mié rt nem lehet ezt felemelni? Az államnak semmi pénzébe nem kerülne, csak az adminisztrációs teher csökkenne. Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán: Laci! Most emeltük fel 6 millióról 7 millióra!) Kevés! (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Újabb kétper ces jelentkező van: Karsai József képviselő úrnak adom meg a szót. DR. KARSAI JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt hiszem, hogy nem riposztra vállalkoztunk, de én örülök, hogy a Békés megyei képviselők igen aktívak. Én azt hi szem, amikor a mezőhegyesi és a sarkadi cukorgyárat vizsgáljuk, ez egy nagyon érdekes dolog, és ez, azt hiszem, hosszabb lesz, mint két perc. Én azt hiszem, hogy Sarkadon azért elég szép fejlődés indult be a cukorgyár helyén, nem éppen sóval hintették fel. Mezőhegyesen egyébként a Biopack csomagolóüzem az ősszel az első gépesítéssel be fog indulni, és bízom benne, hogy két éven belül, másfél éven belül körülbelül háromszáz ember fogja a Biopackcsomagolóanyagot ott gyártani. Ez nagyon fontos, majd a későbbi ekben beszélek erről, mert itt nagyon kevés szó hangzik el arról, hogy ebben a mezőgazdaságban mennyi olyan lehetőség van, amit tulajdonképpen nem használunk ki, és még mindig az olajszármazékokból készített termékek részesülnek előnyben. Nagyon fontosnak tartanám elmondani azt, amit Tóth képviselőtársam mondott, hogy igen, tüntettem volna. De megszüntettük és megszüntettettem - nyugodtan mondhatom, és büszke vagyok rá - a határdiszkriminációt. Én a diszkrimináció ellen léptem föl, hogy a sarkadi, a battony ai ember nem hozhatott be, a mezőkovácsházi vagy az újkígyósi ember behozhatott olyan árukat, amelyek, mondjuk, a magyar költségvetést rontották, de a romániai helyzetre utalnak. Igen, egy nagyon fontos dolog van ott nálunk, és ezt nagyon jól tudjuk, hisz azért mi rossz viszonyban nem vagyunk Tóth képviselő úrral, hogy a romániai helyzet olyan, hogy tízezer forintért dolgoznak a pécskai varrodában. Persze, ha a cukor ott 250 forint volna, még teát sem innának, vagy a kockacukron innák át a teát. Tehát tulaj donképpen egy olyan helyzetet idézne elő, hogy olyan körülmények vannak Romániában, hogy a cigaretta ára, az alkohol ára, a cukor ára és a bőrkabát ára is egyharmada vagy a cipő ára is, mint Magyarországon, mert olyan a kereset, ahhoz van igazítva. (12.50) Talán még egy rövid reagálásom annyi Végh képviselő úr felé: nagyon nagy háborút folytattunk az ellen, hogy ne adják el ezt a békéscsabai baromfifeldolgozót, és Tóth képviselőtársam is nagyon keményen fellépett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Tóth Imrének adom meg két percben a szót. TÓTH IMRE (Fidesz) : Elnézést kell kérjek, tisztelt Ház, de most egy olyan beszédet hallottunk az iménti pillanatban, amely szeretné azt legalizálni, hogy Magyarországon honos növényre vagy nö vénytermesztésre épülő feldolgozóipar, amely működőképes, szűnjön meg, kerüljön külföldi tulajdonba, annak érdekében, hogy milyen kiválóan működő ipari parkot lehet annak helyén létrehozni, mint a sarkadi és a mezőhegyesi cukorgyárak helyén. Tehát nem szól t kevesebbről a dolog, mint hogy csak a külföldiek tudnak itt nálunk, Magyarországon cukorrépát termelni és pláne feldolgozni. Jó tudni a történelmi hűség kedvéért, hogy míg önök nem adták el ezeket a cukorgyárakat például - mé g egyszer mondjuk ki - a Hornkormány idején, úgy, hogy egyetlen dolgozót egyetlen forint tulajdonhoz sem juttattak, ámde megtehették volna… - és Gőgös képviselő úr most keresheti a választ, hogy miért nem lettek magyar tulajdonosok, mert dolgozókat kiszor ítottak ebből az
