Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2834 termeléshez kötött csökkenő támogatás őket annyira nem viseli meg, mint esetleg a magyar gazdálkodókat. A magyar gazdálkodóknak azok a helyi, úgynevezett - ahogy mondani szoktuk - komparatív előnyök, am elyek megjelennek a magyar tájból, a magyar éghajlatból, a magyar gazda szorgalmából, tudjáke kompenzálni ezt az elmaradást? Nem biztos, hogy tudják. Innentől kezdve az út egyértelműen ki van jelölve. Ha mi ezeket a trendeket nem tudjuk egyértelműen, megh atározottan szétválasztani és a két irányt, tehát, még egyszer mondom, a versenyszférában, a nyitott európai uniós piacon megjelenő speciálisan eredetigazolt, jó minőségű s a többi termékekkel megjelenő gazdálkodók helyzetét és jövedelembiztonságát garantá lni, akkor egyre inkább eltolódik a másik irányba az igény, még olyanok részéről is, akik a versenyszférában egyébként meg tudtak volna élni, és ezt már az a második szféra nem tudja elviselni. Itt kellene most már kijelölni valóban, hogy meddig és milyen arányban működtetjük ezt a rendszert. A nemzeti fejlesztési terv úgy számol, hogy 2010ig mintegy egymillió hektár terület az, ami az extenzív gazdálkodás irányába mozdul el. Ehhez egyébként kormányprogramok is kapcsolódnak; részben a Vásárhelyiterv továb bfejlesztése, aminek az ütemét most nem akarom mondani, hogy 2005ben gyorsule vagy lassul, mert mindenki látta a költségvetési tervezetben, hogy nem fog gyorsulni; aminek egyébként nem örülök, mert ez egy vidékfejlesztési, a Tisza völgyének életképességé t javító program. (Dr. Géczi József Alajos: Jegyzetelek!) Jegyzeteljen, miniszterelnöki megbízott úr, mert lehet, hogy számon kérik öntől ezt a… (Dr. Géczi József Alajos: Főtanácsos.) Főtanácsos úr, bocsánatot kérek. Szóval, nem haszontalanok ezek a tanács ok, még ha kormánypárti oldalról is jelennek meg, mert ez valamennyiünk érdeke. Ezek össznemzeti érdekek. Itt nincs és nem is lehet arról vita, hogy politikai célok érdekében melyik oldalról mennyire tartjuk az adott beruházásokat fontosnak attól függően, hogy ki indította el. Nevezetesen, a Vásárhelyiterv gondolata az előző kormány időszakában fogant meg, ez a kormány elkezdte, és most úgy tűnik, hogy, ha nem is olyan ütemben, mint ahogy elindította, de folytatódni fog. Nekünk ezekre a területekre oda kel l figyelni. Nem szabad csak azt mondani, hogy: kedves barátaim, a mi feladatunk a magyar mezőgazdaság területén egy minőségiáruelőállítás, egy exportorientáltság, egy megfelelő jövedelembiztonság. Ez is nagyon fontos, de a mezőgazdaság mint az ökológia eg yik része, szerves, élő és az ágazatban a természeti erőket is magába foglaló gazdálkodás, az emberrel együtt egy olyan egység, amelyben mindenkinek a helyét az adottságai szerint kell megkeresnünk, megtalálnunk. Egyébként erre már itt az Agrárgazdasági Ta nács beszámolójában, a 7. pontban utalnak is. Szóval, Magyarországon az a folyamat, ami a magyar vidék népességmegtartó képességével, a tájgazdálkodással és az intenzív termeléssel összhangban áll, nem kibékíthetetlen és nem egymással szemben álló rendszer , ez egymásra épül, és akkor beszélhetünk kiegészítő ágazati dolgokról. Milyen jó a falusi turizmus! Persze, ha egyáltalán el lehet abba a faluba jutni, és van ott még ember. Mert ha olyan faluban akarunk falusi turizmust csinálni, ahová út sem vezet, még egy ABC sincsen, és öt szerencsétlen ember lakik ott, hát abból aztán nehezen lesz falusi turizmus. Vagy azt mondjuk, hogy ha maga nagyon szereti a vadont, akkor tessék bejönni a rekettyésbe, verje föl a sátrat, azt' majd egy hét múlva magáért jövünk. Azt túlélőtábornak hívják, kérem szépen, és nem falusi turizmusnak. A kettő - még egyszer hangsúlyozom, ötödször - egymás mellett kell hogy megéljen, és ebben a mindenkori kormányoknak óriási a felelőssége. Nagyon örülnék annak, ha egyszer eljutnánk oda, hogy az agrárgazdasági beszámolóban - ami nyilvánvalóan nagyon fontos - együtt látnánk az intenzív mezőgazdasági termelésre vonatkozó adatok rendszerét a vidékfejlesztéssel, az extenzív gazdálkodással, a magyar tájjal és a magyar emberrel, mert akkor mondhatjuk el, hogy ez a Magyar Országgyűlés egységében kezeli a magyar vidék sorsát, és az érdeklődés is talán nagyobb lenne, nem két bizottság aktív tagjai méltatnánk figyelemmel ezt az előterjesztést. Ha ez az agrárgazdasági beszámoló elfogadásra kerül - ami felő l egyébként nincs kétségem, mert maga a beszámoló a folyamatokat és a tényeket írja le; hogy ezek minden ágazati szinten jóke vagy
