Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Jelentés az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről, valamint az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
2832 (11.20) DR. KIS ZOLTÁN , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Nagy érdeklődéssel hallgattam az 1930. évi békési agrárprogramot, és annak bizony sok aktualitását is, ami a mai napig é l és való. Most viszont az agrárgazdaság 2003. évi helyzetéről szóló jelentést tárgyaljuk, amelynek kapcsán úgy tűnik, hogy azok a politikai indulatok, amelyek ebben az ágazatban immáron 15 éve megjelennek, semmit sem csitultak (Közbeszólás a Fidesz padsor aiból: '59től van a vita!) , ami persze nem baj. (Pásztohy András: Az 1820as évek.) Akkor menjünk vissza 196365ig, de még egyszer hangsúlyozom: most a 2003. évi agrárgazdasági helyzetről szóló jelentést tárgyaljuk. Én nagyon örülnék annak, ha végre a ti sztelt Országgyűlésben részt vevő valamennyi párt visszatérne az 1997. évi CXIV. törvényben foglaltakhoz, amely törvényt annak idején az Országgyűlés - átmeneti agrárbékeként értékelve - 96 százalékos többséggel fogadott el. 1997ben az Agrárkerekasztalban megjelent felek egyetlen kérdés kivételével - ez a földkérdés volt, hogy jogi személyek szerezhetneke földet vagy nem - mindenben megegyeztek, és ennek folyamodványaként került aztán országgyűlési megtárgyalási sorozatba minden évben az előző év agrárgaz dasági helyzetéről szóló jelentés. Most itt tartunk, hogy érdemese kurzusonként, négyévente azt a vitát újrakezdeni, hogy az agráriumnak mely szegmense milyen jellegű támogatást kapjon, és érdemese az agrárium szereplőit, politikai indulatoktól fűtve, eg ymással szembeállítani. Szerintem nem. Itt kellene a békét megkötni, és elsősorban nem a falun élőknek, mert ők hála a Jóistennek békében vannak egymással, még ha a helyzetük nem is rózsás (Dr. Géczi József Alajos: Már nem annyira.) , hanem én örülök annak, hogy a képviselő úr is, mint a vidékfejlesztési miniszterelnöki biztos, ilyen nagy elánnal szól ebbe az ügybe bele. Én annak is örülnék, ha ezt a minisztériumon belül is megtenné, mert ennek a minisztériumnak a neve: mezőgazdasági és vidékfejlesztési mini sztérium, és a 2003. évi jelentésből a vidékfejlesztéssel kapcsolatban vajmi kevés olvasható ki, viszont a termelésorientált rendszerek igen nagy prioritást nyertek. Amikor azzal fejezi ki TuriKovács Béla a vezérszónoklatát, hogy (Dr. Magda Sándor: Kiment közben. Csak addig volt fontos neki.) - tényleg, kiment, úgy tűnik, hogy most interjút ad - a jövedelemtermelő képessége gyenge ennek az ágazatnak, akkor mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a mezőgazdasági bizottság ülése úgy kezdődött el a napirend p ont tárgyalásakor, hogy mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalról a mezőgazdasági érdekszférában szereplő képviselők bejelentették, hogy bizonybizony még a tiszteletdíjuk egy részét is be kell invesztálni ebbe az ágazatba, hogy egyáltalán élni tudjanak. És akkor én mondtam: én vagyok a boldog ember, mert nem vagyok érintve ebben az ágazatban, tehát én ezt a tiszteletdíjat haza tudom vinni és a családra tudom költeni. (Derültség az MSZP padsoraiból.) Tehát ha valaki ezt nem tudja normálisan és jól csinálni , akkor ezt abba kell hagyni, még ha országgyűlési képviselő is az illető, akinek a rálátása az ügyek menetére talán az átlagpolgárénál kicsit nagyobb, és akkor most finoman fogalmaztam. A 2003. évi jelentés arról szól, hogy a magyar mezőgazdaság nemzetgaz daságon belüli aránya hogyan változott ebben az évben. Bizony az aszályt, a fagykárt, természetesen mindent figyelembe véve, a visszaesés elég jelentős, ugyanis a GDPn belül a termelési arány most már 3 százalék. Ami ennél rosszabb, az az, hogy az agrárbi znisz, tehát az agráriumhoz kötődő és a bruttó nemzeti termék arányában kifejezett arány a korábbi 20 százalékról '98ra 16 százalékra, majd 2003ban 12 százalékra esett vissza. Nyilván ezek az arányok egy kicsit torzak, mert a bruttó nemzeti termék azért erőteljesen (Dr. Magda Sándor: Nőtt!) nőtt - így van , de ez a visszaesés nem mutat jó irányt. Annak örülhetünk, hogy a 3,2 milliárd dolláros kivitelhez képest még mindig 1,5 milliárd dolláros aktívummal szereplünk a nemzetközi piacon, de ez a versenyszfé rában való megjelenésnek nem biztos, hogy az optimuma. Ugyanis a jelentés tartalmazza, hogy a foglalkoztatotti arány 11 százalékkal csökkent, jelen pillanatban az aktív keresők 5,5 százalékát teszi ki. Még önmagában ez a tény sem lenne probléma, hogy csökk en az agráriumban foglalkoztatottak száma, ha ez a hatékonysággal, az agráriumban bekövetkező innovációs fejlődéssel arányos, magyarán: olcsóbban,
