Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 9 (184. szám) - Az MDF képviselőcsoportját érintő bejelentések: - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
2808 alatt eladott vagyonból 264 milliárd forint helyett 684 milliá rd forintnyi bevétel származott volna a költségvetésbe. Vajon hová lett a hiányzó 420 milliárd? És vajon milyen szerepet játszott ennek eltűnésében, hogy az Orbánkormány nem nyilvános versenytárgyaláson privatizált, hanem a Gansperger vezette ÁPV Rt. és a de facto Simicska irányítása alatt álló Magyar Fejlesztési Bank közötti együttműködés révén, mindenféle pályázat nélkül? Ha pedig az eladott állami vagyonért a megvásárlók az említett, korábban a Fidesz pénzügyeit intéző SimicskaGansperger páros közreműk ödésével 420 milliárddal kevesebbet fizettek, mint amennyiért ugyanennyihez versenytárgyalás útján juthattak volna, vajon föltételezhetőe, hogy a 420 milliárdnyi megtakarításból egy fillér sem jutott a Fidesz kasszájába? Másként megközelítve: ha a Fidesz a maga módján folytathatta volna a privatizációt 2002 után is, akkor az azóta privatizált 29 milliárdnyi vagyonért nem 280 milliárd, hanem csak alig 107 milliárd forint folyt volna be a költségvetésbe. Vajon hová került volna ebben az esetben a 173 milliár d forintnyi különbség, és vajon miért fájlalja a Fidesz, hogy ez az államkasszába került? Mindennek fényében pedig vajon miért olyan fontos a Fidesznek, hogy ne a jelenlegi kormány folytassa a privatizációt a jelenlegi módon, hanem minél több privatizálniv aló maradjon a következő hivatalba lépő kormány számára? Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Megkérdezem, hogy a kormány nevében kíváne valaki szólni. Igen, megadom a szót Katona Tamás államtitkár ú rnak. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Képviselő Úr! Ön a privatizáció néhány kérdését említette, de amikor a privatizációról beszélünk, akkor a gazdaságpolitikáról is beszél ünk. A piacgazdaságról van szó, amelynek egyik elemi feltétele és elemi kelléke a magángazdaság. Egyébként ebben nem mutat újat a jelenlegi kormány, hiszen az Antallkormány fogalmazta meg először a piacgazdaság kialakításának szükségességét, és szerencsér e e tekintetben az eddigi kormányok ebben következetesek voltak - többékevésbé. A megelőző kormány is működésének első félidejében még következetes volt, és nagyjából úgy félidőben, 2001 elején következett be valamilyen törés a gazdaságpolitikában, amire majd szeretnék visszatérni. De nézzük meg, hogy a privatizáció milyen jogszabály alapján folyik. A privatizációs törvényt 1995ben fogadta el az Országgyűlés, és azóta ebben érdemi változtatás nem történt. Tehát ha azt nézzük, hogy következetesek vagyunke , akkor erre azt lehet mondani, hogy igen. Milyen törés következett be? Az előbb már utaltam erre, hogy valaminemű változás valóban bekövetkezett. 1998ban gyökeres fordulat következett be a kormány gazdaságpolitikai kinyilatkoztatásaiban. Ez körülbelül a kormányváltás után rögtön bekövetkezett, de hozzáteszem, hogy szerencsére - most közgazdaságilag mondom, hogy szerencsére - ez a gazdaságpolitikát nem érintette. A Fideszkormány '98tól 2000ig nagyjából vitte tovább azt a gazdaságpolitikát, amit elődei m egkezdtek. Aztán 2000ben, 2001 fordulójára bekövetkezett egy jelentős törés, akkor már sajnálatos módon azt is csinálták, amit mondtak. Akkor következett tehát be ez a bizonyos törés, és azóta eluralkodott a gazdaságpolitikájukban - szerencsére azóta csak a nyilatkozatok szintjén, mert nincsenek kormányon , amelynek az a lényege, hogy merjünk nagyot akarni, ha valamit meg akarunk valósítani, az meg is valósul. Ettől kezdve aztán 2001ben valahol sutba dobták a közgazdasági tankönyveket. Ezzel kétségtelenü l megspórolták a tankönyvek árát, csak a tandíjat az egész országgal, valamennyi választópolgárral fizettetik meg. Ez már azért nem olyan kedvező. Egyébként, azt hiszem, illik még a privatizációra annyit válaszolni képviselő úr konkrét megjegyzéseire: az e lőző négyéves ciklusban 123 privatizációs tranzakciót bonyolítottak le, ezzel szemben a jelenlegi kormány két és fél évére 76 tranzakció jutna, ez az időarányos. Ehhez képest mi
