Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 8 (183. szám) - Bejelentés az MDF frakcióból történő kizárásokról, valamint jegyzői megbízatás megszűnéséről - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter:
2680 Nem árt egy kicsit visszatekintenünk, hogy jutottun k el idáig. A rendszerváltoztatást követő első kormányzati ciklusban az egészségügy területén is alapvető változások történtek, és azt is elmondhatjuk, hogy ezen változások széles körű szakmai és politikai támogatást élveztek. Átalakult az egészségügy szer vezete és irányítási rendje, alapvető változás történt a finanszírozásban, megalakultak a köztestületi kamarák, megszületett a gyógyszertárak magántulajdonba kerülését lehetővé tevő törvényi szabályozás, és még lehetne folytatni a sort. Az 1994es kormányv áltást követően lelassult az átalakítás dinamikája, ismét alapvetően pénzügyi kérdésként kezelték az ágazatot. Elég csak utalni az úgynevezett elhíresült ágylábtörvényre. Pedig a '90es évek második felében a tulajdonlás és működtetés területén felerősödő spontán folyamatok törvényi szabályozást igényeltek volna. A Fidesz vezette kormánykoalíció ezért is alkotta meg a 2000. évi II. törvényt az önálló orvosi tevékenységről, amely a családorvosi praxis sajátos magánosítási formájának tekinthető. Több hónapig vitatkoztunk e Ház falai között és azon kívül is a 2001. évi CVII. törvényről, amelyet szintén az Orbánkormány nyújtott be, és az úgynevezett Mikolaféle kórháztörvényként vált közismertté. A jogszabály indoklásában azt olvashattuk: “Az egészségügyi közin tézmények átalakítása során a törvény nem állít akadályokat a jelenlegi állami, önkormányzati tulajdonban lévő vagyon elidegenítése elé.” A Magyar Demokrata Fórum támogatta a törvényt, sőt megalkotásában is aktívan részt vettünk, mert tartalmazott garanciá lis elemeket. Ilyen volt az egészségügyi célvagyon intézménye, továbbá az MDF javaslatára került be a jogszabályba az egészségügyi dolgozók preferálása a magánosítás során. A 2002ben megalakult szocialistaszabad demokrata koalíció az úgynevezett Mikolaf éle kórháztörvény helyett megalkotta az úgynevezett Csehákféle kórháztörvényt. Ez ellen a törvény ellen indult a népszavazási kezdeményezés, és folytatódott annak ellenére, hogy az Alkotmánybíróság közjogi érvénytelenség miatt megsemmisítette. Törvény nin cs, de december 5én népszavazás lesz. Az állampolgár meg tudni szeretné, mi lesz döntésének következménye. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, a lakhelyén a közeljövőben megüresedő családorvosi praxisra lesze jelentkező. Meg fogjae kapni a vállalkozói fo rmában történő működtetés jogát az orvos? Ugyanez a kérdés feltehető a gyógyszerésszel kapcsolatban is. Tudni szeretné az állampolgár, ha igennel szavaz, vane esélye annak, hogy otthonápolási szolgálat kezdje meg működését a lakhelyén, egészségügyi dolgoz ók által létrehozott vállalkozás formájában. Tudni szeretné, ha igennel szavaz, létesülhete magánberuházásban műveseállomás a városban, ahol él, foge OEPfinanszírozásban részesülni. Tudni szeretné, lehetneke egyházi kórházak vagy alapítványi kórházak, és mi lesz az eddigiek sorsa. Tisztelt Ház! Lehetne még sorolni a kérdéseket. A válaszadás felelőssége és kötelezettsége nem csupán a népszavazást kezdeményezőké, hanem a kormányé is, azé a kormányé, amely tudatosan elszabotálta az egészségügy magánosításá val kapcsolatos törvényelőterjesztést, és olyan helyzetet teremtett ezzel, amelyben jelenleg vagyunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Rácz Jenő egészségügy i miniszter úrnak. Miniszter úr, öné a szó. DR. RÁCZ JENŐ egészségügyi miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Döntsön a nép - tette föl a kérdést, illetve adta meg a választ képviselő úr. Igen, azt hiszem, döntsön a nép, te kintettel arra, hogy most már minden alkotmányos és jogszabályi feltétel megvan ahhoz, hogy a feltett kérdésekben a választópolgárok közvetlenül döntést hozzanak. A döntés valóban a köztársaság polgáraié, de a felelősség vajon kié? A felelősség vajon kié - tette fel a képviselő úr is a kérdést , és ha megszületik a válasz, akkor annak mi lesz a következménye?
