Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz):
266 A párt miniszterelnökjelöltjének múlt heti napirend előtti felszólalásában is voltak reményt keltő kitételek - persze nem a “stabil és nagy a jólét” kitételre gondolok , ezeket idézem: “azok nak jut több, akiknek eddig kevesebb jutott”, “oda adjuk, ahol nagyobb a szükség” vagy “a felső tízezer nagyobb felelősséget vállaljon”. Kérdés persze, hogy nem pusztán retorikai elemekről vane csupán szó. Ez az elkövetkező napokban már kiderülhet, hiszen mivel jelenleg is az MSZP uralkodik, nem kell kormányváltásra várni, módjukban áll tüstént intézkedniük, hogy minden magyar gyermek bekapcsolódhasson a már elkezdett tanévbe. Ezek a gyermekek ugyanis nem alamizsnát kérnek, hanem nekik ez jár. Amennyiben m ég ezt sem adjuk meg nekik, akkor tényleg csak adósságot örökölnek a kormánytól. Érdekes, hogy a mai, KISZből és pártból felemelkedő új földbirtokos és új iparmágnás réteg nem akarja megérteni, hogy a tulajdonnal feladatok és kötelezettségek is járnak. Az egyik ilyen örök kötelezettség volt a jobbágygyermekek taníttatása. Ezt az örök igazságot talán Tompa Mihály fejezte ki a legszebben egyik versében, idézem: “Az Isten a szegények részét / A gazdagoknál tette le. / Ha földi jóval vagy megáldva, / Akképp sá fárkodjál vele.” Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Szintén napirend utáni hozzászólásra jelentkezett Bóka István képviselő úr, Fidesz. Megadom a szót a képviselő úrnak. DR. BÓKA ISTVÁN (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Balatonnál élők sokszor hallják, különösen szavakban, mennyire fontos a kormány számára a Balaton, a Balatonrégió és a Balaton mellett élő emberek sorsa. Legutoljára még pontokba is szedték a Balatonnal kapcsolatos intéz kedéseket, feladatokat, amely intézkedéseket rendszeresen felülvizsgálnak, a felülvizsgálat nagyon sokszor arra vezet, hogy vagy a felelős személyét, vagy a teljesítési határidőket változtatják meg. A kormány 2003ban megállapította, hogy a Balaton az orsz ág egyik legfontosabb természeti kincse, a tó és környéke sorsának alakulása nemzeti ügy. A tó és környéke egyben jelentős gazdasági erőforrás, kiváló adottságokkal és összetett természeti és kulturális vonzerővel rendelkező turisztikai fogadóterület, kiem elkedő szerepet tölt be hazánk turizmusában. A Balaton mellett élők szembesülnek azzal, hogy a kinyilvánított célokkal, megfogalmazott intézkedésekkel ellentétben az elmúlt két évben évről évre csökken a Balatonra fordítható források mértéke. Nem értjük, h a már a kormány megfelelő forrásokat nem tud biztosítani, akkor legalább szabályalkotó kötelezettségének tegyen eleget, ne nehezítse a Balatonparti települések, az ott befektetni kívánók és az ott élők boldogulását. (21.30) 2000. december 2án hatályba lé pett a 2000. évi CXII. törvény a Balaton kiemelt üdülőkörzet területrendezési tervének elfogadásáról, köznapi nevén az úgynevezett Balatontörvény. A törvény 59. § (1) bekezdése szerint a településrendezési terveket és a helyi építési szabályzatokat a reha bilitációs tanulmánytervekkel összhangban a hatálybalépést követő három éven belül felül kell vizsgálni. Ez a határidő 2003 decemberében a Balatonparti településeken letelt, a jogszabály szövegéből adódóan a településrendezési tervek elfogadása feltételez te az úgynevezett vízpartrehabilitációs tanulmány kormány általi elfogadását, amely tanulmány az összes vízparti ingatlan sorsát szabályozni hivatott. A 283/2002. (XII.21). számú kormányrendelet 21. §a a vízpartrehabilitációs tanulmány illetékes miniszt er által történő jóváhagyását legkésőbb 2003. július 15. napjában határozta meg. E napig valamennyi Balatonparti település tanulmányát miniszteri rendeletben kellett volna elfogadni. Természetesen a határidő eredménytelenül telt el, a kormányzat átvágta a gordiuszi csomót, szokás szerint meghosszabbítva a határidőt, hatályon kívül helyezve a hivatkozott kormányrendelet 21. §át
