Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - LÁZÁR MÓZES (Fidesz):
2618 összehasonlításban rossz a helyzetünk, mert az egységnyi GDP előállításához jóval több energiát használunk fel, mint kellene. Arról nem is beszélve, hogy egy család nyilván költségmegtakarítási szempontok miatt akar rendszerint korszerűsítést végezni. Ezzel igazán lehet egy család terhein csökk enteni. Ami a költségvetésben zajlik az energiahatékonyság területén, azt a hadseregben úgy szokták mondani, hogy hátra arc. Ma a költségvetési megtakarítás a cél, egyáltalán ha ez az, akkor két fontos ellenérv van erre vonatkozóan. Itt nem szabad spórolni , mert középtávon megtérül az erre szánt összeg. A másik, hogy a költségvetés fő számaihoz képest nem annyira nagy összegekről van szó, tehát kis megtakarítással óriási károkat lehet okozni, megreked egy folyamat. Ráadásul az újként bevezetett energiaadóbó l és környezetterhelési díjból - ami többletbevételt jelent a kormány és a költségvetés számára - lehetett volna növelni ezeket az összegeket, nemhogy csökkenteni. Nézzük az egyes energiahordozók szerinti helyzetet! Villamos energia: hónapokon keresztül té ma volt a sajtón keresztül és szakmai körökben, itt a parlamentben is a Magyar Villamos Művek privatizációja. Két nappal ezelőtt indult útjára hír, hogy a Gyurcsánykormány 2006ig levette napirendről a kérdést. Ez nem olyan nagy dolog, tisztelt Ház. Az le tt volna igazán nagy, ha véglegesen letesz erről a szándékáról. Megítélésem szerint nem szabad sosem eladni a Magyar Villamos Műveket. Miért mondom ezt? Rengeteg érvet fel lehetne sorolni, de inkább a gyakorlati tapasztalatot szeretném elmondani. Amikor a Hornkormány nagy részben privatizálta a villamosenergiaszektort, akkor a következő ígéretek hangoztak el: nőni fog a szolgáltatás színvonala, és magasabb technikai szinten valósul meg, miközben a növekedő verseny kedvező hatással lesz a fogyasztókra. Ehh ez képes mi lett magasabb, és mi nőtt? (Babák Mihály: A villanyszámla.) A villamos energia ára. Csehország más utat választott, tisztelt képviselőtársaim. Célszerű az összehasonlítás, hiszen sok hasonlóság van a két ország között. Egyáltalán nem privatizál ták a villamos szektort, állami kézben van, és a 2003. évi árszinten a csehországi villamosenergiaárak - lakossági árakról beszélek - 80 százaléka a magyarországiaknak, és akkor erre, tisztelt képviselőtársaim, még a Medgyessykormány javaslatára 13 száza lékos áfanövekedés is volt 2004. január 1jétől, tehát nőtt a különbség. Említhetném Lengyelország példáját is, ahol szintén alacsonyabbak a villamosenergiaárak. E két ország tekintetében viszont az átlagjövedelmek magasabbak, mint Magyarországon. 2003. s zeptember 22én az önök frakcióvezetője, Lendvai Ildikó arról beszélt, hogy a gázáraknál bevezetett kompenzációs rendszerhez hasonló kerül bevezetésre a villamos energiánál is, mert a szegényeket támogassuk, és fizessenek a gazdagok. Azóta nem történt semm i, nem szól erről a kormányzat, sem az általa elkövetett költségvetés. Ebben az esetben már nincsenek szegények és gazdagok, nincsen társadalmi igazságosság, ahogy ezt Keller úr fogalmazta meg néhány perccel ezelőtt. Egyébként a gázáraknál bevezetett kompe nzációs rendszer sem váltotta be a hozzá fűzött ígéreteket, mert csak keveseknek jelent tényleges segítséget, mert előtte több lépésben 44 százalékkal emelte a szocialista kormány a gázárakat. Rendre hivatkoznak a világpiaci olajárakra mint végső menedékre . Ehhez képest Gaál Gyula államtitkár úr - aki jelen is van a teremben, hála istennek - idén júniusban azt mondta, hogy a MOLnál képződött extra nyereség nyújt majd fedezetet arra, hogy ha világpiaci olajárak növekednek, kompenzálni lehessen a gázárak egy idejű növekedését. Most akkor a világpiaci árakra egyszer hivatkozunk, máskor meg éppen ellenkezőleg. A távhőszolgáltatást is említhetném, hozzátéve, hogy az elsősorban helyhatósági kompetencia, de a drasztikus villamos- és gázenergiaáremelések miatt kény szerűen 3637 százalékkal növekedett két év alatt a távhőszolgáltatás ára az országban, és ez a kétesztendei inflációnak több mint kétszerese. Gondolkodotte bárki a jelentős tehernövekedések kompenzálásán e tekintetben? Senki, tisztelt hölgyeim és uraim. Összességében tehát nem segítjük hozzá a fogyasztókat egy sokkal hatékonyabb energiafelhasználáshoz, jelentősen csökkentjük az erre szánt összegeket, ezáltal a
