Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - DR. GÓGL ÁRPÁD (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): - ELNÖK (Mandur László): - OLAJOS PÉTER, az Európai Néppárt és az Európai Demokraták Képviselőcsoportja részéről:
2580 Az egyik kulcskérdés ezen a téren az, hogy vajon vane elég pénz a hazai társfinanszírozás biztosítására, és hogy ez a pénz kizárólag erre a célra fordíthatóe vagy sem. A 2005. évben az EUtámogatások, így természetesen a környezetvédelm et érintő KIOP - környezetvédelmi infrastruktúra operatív program - és a kohéziós alap támogatások és a hazai társfinanszírozása is a “XIX. EUintegráció” fejezetbe kerültek besorolásra. Ennek kapcsán pozitívumként értékelhető, hogy a fejlesztési alapok tá rsfinanszírozását a kormány egységesen kezeli, és a társfinanszírozást nem kell több alap bekapcsolásával megoldani; szemben a korábbi időkkel, amikor például a BMnél cél- és címzett támogatás formájában vagy a KÖVICEnél volt. Ugyanakkor tisztán kell lát nunk, hogy az EU által támogatott projektek tervezése esetében igen nagy a bizonytalansági tényező. Ennek legalább két oka van. Először is, nem tudhatjuk előre, hogy mely projektek és mekkora összegben lesznek sikeresek; másodszor, közbeszerzésekről lévén szó, nem lehet előre tudni, hogy pontosan mekkora lesz a bekerülési összeg. Ezért rendkívül fontos, hogy a mindenkori költségvetés ezt a bizonytalanságot kellő rugalmassággal kezelje. Ezt a 2005. évi költségvetési tervezet viszonylag jól megoldotta a struk turális alapoknál, így például a KIOP esetében, ahol céltartalékot vezetett be, illetve a 118. §ban rendelkezik arról, hogy a KIOPirányító hatóság szükség esetén az előirányzatok között átcsoportosítást hajthat végre. Ugyanakkor a kohéziós alap környezet védelmi része esetében, amely a környezetvédelmi óriásberuházásokat fedezi, ilyen céltartalékot, illetve átcsoportosítási lehetőségekről való rendelkezést sajnos nem találtunk. Fontos lenne, hogy a költségvetési törvény egyértelműen rendelkezzen az esetleg es megnövekedett társfinanszírozási igények, azaz költségtúllépések biztosításáról. Nem veszélyeztethetjük az Unió által támogatott fontos környezetvédelmi beruházások megvalósulását azzal, hogy nincs meg a hazai társfinanszírozás. Ha már itt tartunk, enge djék meg, hogy ezzel kapcsolatban még egy gondolatot mondjak. Az uniós pénzek felhasználásánál mindig visszatérő probléma a társfinanszírozás biztosítása; különösen azért, mert az uniós beruházásoknál a hazai társfinanszírozást teljes egészében az Európai Beruházási Banktól felvett úgynevezett refinanszírozási hitelből biztosítjuk. Ezt a pénzt a Pénzügyminisztérium többnyire előzetesen lehívja, de nem látjuk biztosítottnak, hogy az adott összegek valóban a projektekre lesznek felhasználva, pedig ezzel ponto san el kell számolni mind az EBB, mind az Unió felé. Környezetvédelmi beruházások esetében talán a hazai társfinanszírozási rész előteremtésénél is nagyobb probléma az önkormányzati önrész biztosítása. A hazai önkormányzatok forráshiányosak, de a körülbelü l 10 százaléknyi önrész biztosítása nélkül nem indulhat uniós fejlesztés. További probléma az is, hogy a belügyminisztériumi önerőalapban kevés az erre fordítható pénz. Megoldás lenne a kereskedelmi bankoktól történő hitelfelvétel, azonban a jelenlegi szab ályozás mellett egy önkormányzati társulásnak erre nincs lehetősége. Pedig a környezetvédelmi beruházások főként ilyen társulási formában valósulnak meg, és hitelt is csak együttesen tudnak vállalni az önkormányzatok. (12.20) Meg kell vizsgálni, hogy az ön kormányzati törvény önkormányzati társulásokra vonatkozó ezen megszorító szabályozását hogyan lehet feloldani. Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy röviden szóljak még néhány fontos környezet- és természetvédelmi területről. Először is szomorúan állapítot tuk meg, hogy a környezetvédelmi civil szervezetek támogatása a 2005. évi költségvetés alapján elégtelen. (Babák Mihály: Így van!) Pedig ezen szervezetek fontos és pótolhatatlan szakmai és közfeladatokat látnak el. (Babák Mihály: Így van!) A 2005. évi költ ségvetés környezetvédelmi fejezetében a társadalmi szervezetek támogatására mindösszesen százmillió forint előirányzat szerepel. Ez teljességgel elégtelen. Ez az összeg 2002ben majd' egymilliárd forint volt, és ez is csupán fele GDParányosan a nyugateur ópai országok által a zöld civil szervezetek részére juttatott támogatásnak. Erre megítélésünk szerint több forrás kell, illetve más rendszerben, például normatív módon kellene a civil szervezeteket támogatni, mert a
