Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
2571 vagy az 50 év fölötti, tartósan munkanélküli személy foglalkoztatása esetén. Ezzel párhuzamosan a bölcsődei és családi napközi normatívája is jelentősen nő. Lehe tne mindezekre többet fordítani? Lehetne további célokat találni? De mennyire, hogy lehetne! Csakhogy a pénztárcában ugyanannyi a pénz, és ha az egyik feladatra többet kívánunk fordítani, az csak a másik feladat rovására sikerülhet. Ettől lesz a költségvet és készítése a legnehezebb képviselői feladat. A tisztelt Ház előtt fekvő törvényjavaslat nem a legtökéletesebb alkotás, és nem verjük elégedetten a mellünket; de vállalható, a viták, és ahol kell, a módosítások után felelősséggel végrehajtható. Kérem tisz telt képviselőtársaimat, támogassák ezt a munkát. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Felszólalásra következik Bernáth Ildikó, a Fidesz képviselő asszony a. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mielőtt a jövő évi költségvetésről szót ejtenék, idézzek néhány hozzám írott levélből. “53 é ves asszony vagyok, több mint egy éve munkanélküli. Középfokú érettségi vizsgát tettem, különböző szaktanfolyamokat végeztem. Ennek ellenére nem találok munkát. Több helyre pályáztam. Amikor megkérdezik, hogy hány éves vagyok, és azt megmondom, soha többet nem hívnak vissza.” - szól az egyik levél. Egy másik levél: “Tisztelt Képviselő Asszony! 25 éves vagyok, diplomás. Olyan szakot végeztem, amelyről azt gondoltam, hogy könnyebb lesz az elhelyezkedés. Környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni. Felsőfokú nye lvvizsgám van. Elhelyezkedni nem tudok. 61 állásinterjún” - magyarul felvételi elbeszélgetésen - „vettem részt. 52 esetben válaszra sem méltattak, 9 esetben közölték velem, hogy nem felelek meg. Édesanyám nyugdíjas. Egyetlen kereső van a családban, az édes apám. Meddig élhetek még a szüleim nyakán?” - kérdezi a fiatalember. 27 éves, háromdiplomás, két nyelvet beszélő fiatal nő nem tud elhelyezkedni. Egyetlenegy diplomáját sem tudja hasznosítani, amiért ő is, a családja is és az adófizetők is áldozatot hoztak . Amikor jelentkezik felvételre, az első kérdés, amit feltesznek neki, hogy vane gyermeke, vagy ha nincs, akkor mikor szeretne szülni. Amikor megtudják, hogy már két gyermeke van, többet nem hívják. Egy másik levél: “47 éves gépkocsivezető vagyok, egy mag ánfuvarozó cégnél dolgoztam. Júliusban elvesztettem a munkámat, azóta nem tudok elhelyezkedni.” Egy másik levél: “38 éves óvónő vagyok. Az önkormányzatnál csoportösszevonásokat hajtottak végre, csökkentették az óvodapedagógusok létszámát, engem is elküldte k. A környezetemben, a mellettünk lévő városban ugyanez történt. Nem tudok elhelyezkedni. Kérem, segítsen!” Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a példák csak ízelítők arra, hogyan élnek ma az emberek. Nehéz helyzetben van a fiatal pályakezdő, nehéz helyzetben van a középkorú, nehéz helyzetben van az, aki férfi, vagy az, aki nő. Nincs munkahely. Hiába hirdeti, hiába mondja azt naponta akár kétszázszor is akár a miniszterelnök, akár a munkaügyi miniszter, hogy munkahely, munkahely, munkahely, ettől nem lesz több munkahely. (11.40) 2002 ősze óta annak vagyunk tanúi, tisztelt képviselőtársaim, hogy a versenyszférában folyamatosan szűnnek meg a munkahelyek. Egymás után jelentették be, hogy mely gyárak, mely cégek zárnak be, szüntetik meg eddigi tevékenységüket, esetl eg áttelepülnek más országokba, vagy “jobb esetben” csak jelentős létszámcsökkentést hajtanak végre. Szolnok, Debrecen, Pécs,
