Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - ÉKES JÓZSEF (MDF):
2550 Nagyon ügyes dolo g a kormányoldal részéről elmondani, hogy mennyit fogunk kapni az uniós forrásokból. Tisztelt képviselőtársaim - és Szabó Zoltánnak is elmondom , az uniós források kormánytól függetlenek. Az Unió állampolgárai közpénzeiből adnak nekünk is lehetőséget arra , hogy megpályázva a forrásokat, kellőképpen és hatékonyan tudjuk felhasználni azokat, és ezáltal a magyar gazdaság vérkeringését fel tudjuk gyorsítani. Nem azért adják, hogy a magyar költségvetésben bizonyos területeken visszalépjünk. Itt visszautalok teg napi hozzászólásomra is, melyben a környezetvédelmi tárca szerencsétlen helyzetére mutattam rá. Kimondottan fejlesztésekre ad az Európai Unió forrásokat, és csak ezek növekedése esetén biztosítja ezeket a forrá sokat. Abban az esetben, ha észreveszik, hogy a magyar költségvetés minden másra megpróbál forrást teremteni, csak a fejlesztésekre nem, akkor egészen biztosan csökkenteni fogják, hiszen az Unió a fejlesztésekre biztosított forrásokból azt kívánja elérni, hogy Magyarország felzárkózása sokkal gyorsabb és hatékonyabb legyen, mint uniós források nélkül. Szeretném hangsúlyozni, ez azért is kormányoktól független, mert az Unió arra adja, hogy a gazdasági fellendülés, a magyar állampolgárok közérzete jobb legyen , és azáltal, hogy felgyorsul a gazdasági növekedés és bekövetkezik a kiegyenlítődés, a magyar állampolgárok javadalmazása minél gyorsabban utolérhesse az európai uniós átlagjövedelmeket. Azért beszéltem a globális alárendeltségről, mert Magyarországon már 90 százalékban végbement a privatizáció. Önök beszéltek arról, hogy kell a külföldi tőke. Természetesen kell a külföldi tőke, de nem azon az áron, hogy a magyarországi stratégiai ágazatok privatizációjára sor kerüljön, s ezzel a magyar gazdaság és a magya r állampolgár a külföldi tulajdonszerzők alárendeltjévé váljon. Itt szeretném megemlíteni a Gaz de Franceot, amely állami tulajdonban maradt, és a saját rendszerén keresztül privatizálta ki a magyar gázszolgáltatást. De ugyanez vonatkozik az energia terül etére is. Aztán szép lassan a víz és a csatorna területére is ugyanez fog vonatkozni, és innentől kezdve nem lesz olyan kormány, amelyik meg tudja állítani a tulajdonból adódó esetleges évenkénti közüzemidíjnövekedést. Tisztelt Képviselőtársaim! Szomorú s zámomra, hogy az adórendeletben újabb lehetőséget adtak annak, hogy az önkormányzatok további adókivetéssel éljenek. Szomorú azért, mert a magyar önkormányzatok támogatása évről évre csökken. Mára ott tartunk, hogy mintegy 13001400 önkormányzat önhikissé vált. Ezek miből tudnak pályázni? És főleg a kistelepülések miből tudnak pályázni? Az önkormányzatok azért, hogy működőképesek maradjanak, rákényszerülnek arra, hogy növeljék adóbevételeiket, tehát emeljék az adókat, és ezáltal a területükön működő hazai k is- és középvállalkozásokat, gazdasági társaságokat szorítják tovább. Ahogy elmondtam, szép lassan ennek lesz áldozata az Ajka Kristály is, amely a Pick szalámi vagy a herendi porcelán mellett szintén unikuma Magyarországnak. Bűn és vétek lenne, ha ez a ga zdasági társaság is bedőlne - fogalmazzunk így - a helytelen gazdaságpolitika és a helytelen adópolitika miatt, és innentől fogva eggyel kevesebb hungarikum maradna a piacon. Ezért is fogalmaztam úgy, hogy szeretném tudni, Magyarország egyáltalán hány hung arikumra adta le a védettséget. Azt tudjuk, hogy Lengyelország, Csehország vagy Szlovákia mennyire, de azt nem tudjuk, hogy Magyarország hány magyar termékre adta le ugyanezt. Azért voltam kénytelen másként fogalmazni a hozzászólásomban, mert maga Gyurcsán y Ferenc miniszterelnök úr késztetett rá. Nem szlogeneket kell mondani, nem úgy kell az állampolgárok felé pozitívan nyilatkozni, hogy ez a kormány majd megpróbál mindenkin segíteni. Célokat kell megfogalmazni, amelyekkel a magyar állampolgárok is tudnak a zonosulni, amelyekhez a hazai kis- és középvállalkozások tudnak társulni, bízva abban, hogy a gazdasági fellendülés hatékonyabb és erőteljesebb lesz, és akkor több forrás marad a visszaosztásra. Nem lehet az a cél, hogy 1,2 millió szegény ember éljen Magya rországon, bővüljön azoknak az állampolgároknak és családoknak a száma, akiknek fokozatosan nőnek a köztartozásaik és egyre jobban ellehetetlenülnek, miáltal nő a szegénységi küszöb Magyarországon.
