Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ):
255 az állattartásra vonatkozó törvény megalkotására is. Mert Magyarországon ilyen nincs. Mert amikor arról beszélünk, hogy ott van a kóbor kutya és a kóbor macska, akkor nem nézzük ennek az eredetét. Az nem vé letlenül van ott. Ahhoz valakinek hozzá kellett járulnia. Azt pedig embernek hívják. Nem jó embernek, kétségtelen, de két lábon jár, és úgy néz ki, mint egy ember. Innentől kezdve emberi tevékenység okán került ki az a szerencsétlen állat, bár mind a bünte tő törvénykönyv, mind az állatvédelmi törvény az állat elhagyását is büntetni rendeli, ez azonban egy csomó embertársunkat nem tartja vissza attól, hogy ilyen magatartásra vetemedjen. Ezeknek az állatoknak nyilvánvalóan valamiféle korlátját kell szabni, és ezért mondja a törvény, hogy bizonyos megszorításokkal ezeknek az állatoknak a befogása, illetve elejtése megengedett. Jogos a fölvetés: lehete ellenőrizni, hogy valóban vadat űző kutyát lőtte le a vadász, vagy másképpen el nem hárítható ok folytán volt kénytelen az állatot elejteni? Kérem szépen, nem lehet. Na most, a törvényt nem lehet úgy megalkotni, hogy minden, a törvényekkel, illetve a jó ízléssel szembeszegülő emberre vonatkozóan egzakt szabályokat adjon. A törvényalkotónak az a dolga, hogy a norm ális, az úgynevezett emberi társadalomra méltó embereknek szabjon egy szabályozási lehetőséget, és akik ezzel visszaélnek vagy ezzel ellentétesen cselekszenek, azokat rendelje büntetni. Természetes, hogy ezek a szabályok, attól függően, hogy most a vadásza tra jogosultnak az érdekeit nézzük, vagy a termőföld, az erdő tulajdonosainak érdekeit, érdekkonfliktus mindenütt van. Ez a törvény kitér arra, hogy a földtulajdonosok és a vadászati jog gyakorlója között az elszámolást próbálja igazságosabb keretek közé h elyezni, valamint törekszik arra, hogy beleszólási lehetősége legyen a vadászati jogosítványból származó előnyök élvezetére a földtulajdonosnak. Megjegyzem, Magyarországon az egész vadgazdálkodás összjövedelme 50 millió forint volt, tehát az egész országba n az elmúlt évben. Ez nem egy tétel, ahhoz képest, hogy a vadgazdálkodási ágazat több milliárd forintos árbevétellel számol, bizony a jövedelem mindössze 50 millió forint, mert a vadgazdálkodás bizony költségekkel is jár, nemcsak a vadászattal. Mi a megold ás? Most képviselőtársaim is teljesen jogosan vetik föl, hogy majd szabályozni kell a polgári törvénykönyvvel összhangban azt, hogy a földtulajdonosok, illetve a vadászatra jogosultak hogyan és miképpen osztozzanak a haszonból, és hogyan viseljék a terheke t. Ez sem fogja az összes konfliktust rendezni, ha maga a két fél az adott területen nem együttműködő. Számtalan esetről tudunk, ahol ez jól működik, és talán ezeket a példákat kellene követni. Elmondtam a bizottsági ülésen, itt csak megerősíteni szeretném , hogy tudok olyan vadásztársaságról, amely a vadászati jog megszerzésekor fölhívta a földtulajdonosokat, jelentkezzenek, kik akarnak vadászni. Még ha egy hektár földdel rendelkezik, akkor is fölveszik, csinálják. Nem sokan, négyen jelentkeztek, mert nyilv án ez azért pénzzel jár, elfoglaltsággal jár, idővel jár, és meg kell szerezni hozzá a kellő jogosítványokat is, hogy valaki ezt a jogot gyakorolhassa. Így nem fognak tolongani. Viszont ha a földtulajdonos nem akar a vadászatban részt venni, de olyan vadká r jellegű problémái vannak, mint amire Borkó képviselőtársam is joggal fölhívta a figyelmet, elvárhatja, hogy amikor nála megjelenik a vadkárra lehetőséget adó vadállomány, például most itt az adott esetben a vaddisznó túlszaporulata, akkor a vadászatra jo gosult a kárelhárítás és a dúvadirtás igénybevételével ezt gyorsan, hatékonyan oldja meg, és segítsen abban, saját érdeke is, hogy minél kisebb vadkár érje az adott területet. Mert ha ellenállást tapasztal a földtulajdonosok részéről, akkor ott eredményese n vadgazdálkodni nem lehet, ott csak konfliktusok lesznek. És ne adj' isten, sajnos olyan példákat is megélünk, mint az elmúlt év tavaszán, hogy egyesek méreggel próbálták meg azokat az állatokat eltávolítani a területükről, amelyek az ő gazdálkodásukban k árt okoztak. Tehát ebben a módosításban itt, a vadászati jog rendezésénél egy ilyen előrelépés van, de nyilván az összes problémát nem oldja meg. Ékes képviselő úr kifogásolta a szelektív méreg alkalmazását. Ebben a szakaszban az van, hogy aki ilyet akar v agy szeretne alkalmazni indokolt humán- vagy állategészségügyi okból, annak a vadászati hatóságnál kell ezt kérelmeznie, és a természetvédelmi hivatal engedélyével alkalmazhatja a szert, megfelelő körben, megfelelő ellenőrzés mellett. Tehát itt tudjuk, ho gy ki az, aki akarja, ki az,
