Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 4 (182. szám) - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - SZŰCS LAJOS jegyző: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KOVÁCS TIBOR (MSZP):
2529 A M agyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Soron következik a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki jelentés általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/11700. számon, a számvevőszéki véleményt T/11700/1. számon ka pták kézhez. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt sor kerülne a képviselői felszólalásokra, kérem Szűcs Lajos jegyző urat, ismertesse a mai napra vonatkozó időkereteket. SZŰCS LAJOS jegyző : Tisztelt Országgyűlés! A mai napon az MSZP képviselőcsoportjának a tévé előtt 182 perc, adásidőn kívül 28 perc; a Fidesz képviselőcsoportjának a tévé előtt 176 perc, adásidőn kívül 28 perc; az SZDSZ képviselőcsoportjának a tévé előtt 78 perc, adásidőn kívül 12 perc; az MDF képviselőcsoportjának a tévé előtt 77 perc, adásidőn k ívül 12 perc áll rendelkezésére. A független képviselők adásidőben 7 percben fejthetik ki álláspontjukat. ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalásokra kerül sor, a képviselőcsoportok rendelkezésére álló időkeretek alap ján. Először az írásban jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót. A mai napra 54en jelezték írásban előre felszólalási szándékukat. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak, az MSZP képviselőcsoportjából. Önt illeti a szószék. KOVÁCS TIBOR (MSZP) : K öszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elnök asszony emlékező szavai után nehéz dolga van az első hozzászólónak, mert egy olyan témáról kell beszélnie, ami talán nem mindenben illik az ünnep hangulatához vagy az emlékezés napjához, de nek ünk ez a dolgunk itt, a parlamentben. Ez a költségvetési vita harmadik napja. Amikor erre a felszólalásra készültem, megpróbáltam visszaidézni azokat a gondolatokat, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt napokban megfogalmaztak. Elolvastam jó néhá ny szó szerinti jegyzőkönyvet is, mert ilyenkor könnyen megcsalja az embert az emlékezete. És sajnos igazolódott az a gyanúm, amire gondoltam, hogy ellenzéki képviselőtársaim az elmúlt két napban egyetlenegy olyan gondolatot sem fogalmaztak meg, amely enne k a költségvetésnek bármilyen értelemben is, de a pozitív oldalára mutatott volna rá. Sőt, egyes képviselőtársaink, mint például Áder képviselő úr vagy Mátrai Márta, egyenesen nemzeti katasztrófáról kezdett el beszélni, olyan víziót mutatott itt be a parla mentben, mintha ez következne el. Szerencse, hogy az emberek nem igazán vették komolyan ezeket a gondolatokat, mert nem igazán hallottunk olyan híradásról, hogy az emberek elindultak volna a Duna felé. Mindenesetre egy költségvetést nem lehet durcásan, gyű löletből csinálni, józanul és megfontoltan kell számba venni a lehetőségeinket, és ennek megfelelően tervezni a bevételi oldalt és a kiadásokat is. Úgy egyébként, ahogy a legtöbb magyar család csinálja, amikor az otthoni költségvetést tervezi: számba veszi a bevételeket, ábrándozik egy kicsit, hogy mennyi mindenre lehetne még vagy kellene még költeni, és aztán a realitásokat számba véve dönt arról, hogy a rendelkezésre álló forrásokat mire költi a család - ugyanígy kell nekünk eljárni itt, a parlamentben is .
