Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Döntés ülésvezetési kérdésben - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz):
2469 ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a sz ót Katona Tamás államtitkár úrnak. (17.00) (Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Asszony! Ön most volt szíves arra kérni bennünket, hogy ne mondjunk olyan dolgokat, ami méltatlan ehhez a Házhoz, én ezt tisztelettel kérem öntől is. A tényeket illik tiszteletben tartani. Amikor van egy időszak, és 20 százalékkal nő a nyugdíjak reálérték e, akkor nem illik azt mondani, hogy rosszabbul élnek a nyugdíjasok. Egyébként természetesen nagyon jó lenne, ha a nyugdíjakat még nagyobb mértékben lehetne emelni, de nyilván figyelembe kell venni a költségvetés, illetve általában az államháztartás teherb író képességét. De 20 százalék fölötti reálnyugdíjnövelésnél nem lehet azt mondani, hogy most rosszabbul élnek a nyugdíjasok, mint a nyugdíjemelés előtt. Egyébként pedig van 1 millió 600 ezer körüli öregségi nyugdíjas. Ebből 40 ezer forint alatti nyugdíja t kap körülbelül 200 ezer nyugdíjas. Tehát nem lehet azt mondani, hogy 1 millió 200 ezer nyugdíjas ebből a létminimum alatt él. Próbáljunk meg egy kicsit vigyázni ezekre a kifejezésekre! Egyébként, amikor a nyugdíjak vásárlóértékének az emeléséről beszélün k, ebben a vásárlóértékemelésben benne van az is, hogy figyelembe vesszük az infláció hatását. Ráadásul, most már két éve nemcsak úgy általában vesszük figyelembe az infláció hatását, hanem kimondottan a nyugdíjas fogyasztói kosárral vesszük figyelembe ez t az áremelkedést. Ezért nem lehet azt mondani, hogy a nyugdíjasok rosszabbul élnek. 20 százalék fölötti vásárlóértéknövekedésnél ez finoman szólva is több mint tévedés. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Szintén két percre megadom a szót Mátrai Márta képviselő asszonynak, Fidesz. DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr itt felhívta a figyelmet arra, hogy a tényekről be széljünk. Én is szívesen beszélek arról, beszéltem korábban is. Ezért felhívom a figyelmét a KSH adataira, amelyek, azt hiszem, önmagukért beszélnek. De ha visszakanyarodunk egy kicsit, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a polgári kormány volt az, amelyik e lőször a Hornkormány után visszaadta a nyugdíjasoknak, amit önök elvettek tőlük. Mi voltunk az első olyan kormány, amelyik differenciált nyugdíjemelést hajtott végre, pontosan azért, mivel a megélhetési küszöb alatt élő, nyomorgó nyugdíjasoknak rendeztük először a nyugdíját 25,5 százalékkal. Akik megfelelő mértékű nyugdíjat kaptak, ők is inflációkövető nyugdíjemelésben részesültek. Tehát azt lehet mondani, hogy a polgári kormány odafigyelt a nyugdíjasokra, és igyekezett minden időpontban, minden évben a me gélhetésüket megfelelőképpen biztosítani. Ezzel szemben olyan mértékű inflációról beszélhetünk jelen pillanatban, amely elviszi a nyugdíjemelést, és akkor még nem beszéltünk az áremelkedésekről. 40 százalékos gázáremelés volt, államtitkár úr. Ön erről miér t nem beszél? 30 százalékos villanyáramáremelkedés volt. Az élelmiszerek ára olyan mértékben nőtt, államtitkár úr, hogy az időskorúak nem tudják megvenni a mindennapi szükségleteikhez szükséges élelmiszereket. Nem mennek el az orvoshoz, vagy ha el is menn ek, olyan gyógyszerek felírását kérik, amit ki tudnak fizetni a gyógyszertárban. Lehet, hogy önök nem járnak az emberek között, az időskorúak között, államtitkár úr. Drámai a helyzet az országban. 1 millió 200 ezer nyugdíjas él a létminimum alatt, nyomorog nak ezek az emberek. Erről kellene beszélni, nem pedig arról a felzárkóztatási programról, amelyet nem tudom,
