Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 3 (181. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP):
2355 Éppen ezért véve azt a gesztust, amit önök most megtettek, azt ajánlom, hogy a kormány kísérletet tesz arra, hogy ismételten benyújtsa a honvédelmi törvényt. Ha a honvédelmi törvényt benyújtva önök azt elfogadják, akkor egyértelművé válik az a támoga tás, ami az elmúlt időszakban - hogy is mondjam csak? - megkérdőjelezhető volt. S még egy dolog, a következő fél percemet kihasználandó: azt szeretném önnek mondani, hogy ne keverje össze azt az állapotot, amelyet a tegnapi helyzettel teremtettünk azzal, a mit önök javasoltak. Önök azt javasolták, hogy hagyjunk meg egy polcot, amire az van írva, hogy sorkatonaság, csak azt most ne töltsük föl. Mi meg azt javasoltuk, hogy azt a polcot vegyük le. Ha ebben a technológiában, ezzel a megoldással önök egyetértenek , akkor azt gondolom, hogy a későbbiekben lesz miről tárgyalni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. A mai napon napirend előtti felszólalá sra jelentkezett Fogarasiné Deák Valéria frakcióvezetőhelyettes asszony, “Az önkéntesek tiszteletére” címmel. Önt illeti a szó. FOGARASINÉ DEÁK VALÉRIA (MSZP) : Nagyon szépen köszönöm, elnök asszony. Bocsánatot kérek a késésért, egy baleset megfogott regge l, és telefonálás helyett inkább szaladtam, reménykedtem, hogy ideérek pontosan. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon immár harmadik éve rendezik meg civil szervezetek azt a konferenciát, amelyen a magyarországi önkéntesség helyzetéről, az ön kéntes segítői tevékenységről és természetesen magukról az önkéntesekről esik szó; azokról az emberekről, akik ellenszolgáltatás nélkül, bárminemű anyagi vagy egzisztenciális érdek nélkül mások számára, mások javára végeznek munkát, nyújtanak segítséget. Ő k az önkéntesek. Az önkéntes munkának minden emberi közösségben és minden korban helye volt, helye van, és minden bizonnyal helye is lesz, legalább két okból. Egyrészt azért, mert mindig is lesznek segítségre szorulók, akik az erre hivatott piaci vagy álla mi, önkormányzati ellátásból valamilyen oknál fogva kiesnek. És mindig is lesznek olyan potenciális segítők, jó emberek, akik szeretnek közösséghez tartozni, akik fontosnak tartják, hogy hasznosat cselekedjenek, még akkor is, ha ezért nem jár fizetség. Mai megszólalásomnak így a költségvetési vita előtt az is aktualitást ad, hogy az emberek és közösségeik tevékenységei mind nem jelennek meg feltétlenül a költségvetési számokban. A civil szféra működése legalább annyira láthatatlan, mint amennyire mindennapo s, és attól még nagyon is értéket termel, hogy eredményeit nem mérjük, nem tartjuk szigorúan számon a különböző rovatokon. Becsléseink, sejtéseink vannak csak arról, hogy az oktatásban, a kultúrában, a környezetvédelemben, az egészségügyben, az idősgondozá sban, a gyermekvédelemben, a fogyatékosügyben, a sportban, a szociális gondozásban és a társadalmi együttélés még megannyi területén kik, mennyi és milyen értékű társadalmi munkát, társadalmi szolgáltatást végeznek. A Központi Statisztikai Hivatal 2000es adatai szerint - sajnos ez a legutóbbi teljes körű felmérés - a nonprofit szervezetek önkéntes segítőinek száma meghaladja a 400 ezer főt, és az általuk teljesített segítői órák száma az évi 35,5 milliót. Mondom felkiáltójellel a számot, mert ez hozzávetől egesen 17 500 főállású foglalkoztatott munkaidejének felel meg. Az önkéntes segítők tevékenységének értéke szakértői becslések szerint még úgy is 20 milliárd forintnyi nagyságrendű évente, hogy ebbe csak és kizárólag a civil szervezeteknél, a civil szervez eteken keresztül történő önkéntes tevékenységet számítjuk bele. Azon túl viszont, hogy csak becsülni tudjuk az önkéntesség társadalmi hatásait, a civil szervezetek pontosan jelzik számunkra, hogy a jelenlegi jogi szabályozás miben fékezi, miben akadályozza ma Magyarországon az önkéntesség további terjedését. Mert sajnos sok jogi akadály
