Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - Országos népszavazás elrendeléséről szóló országgyűlési határozati javaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. VASTAGH PÁL, az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke:
228 önök nem szavazták meg, megszűnjön, és lehetővé váljék, hogy az idén júliusban másodszor benyújtott törvényjavaslatunkat az Országgyűlés érdemben el tudja fogadni. Meggyőződésem, hogy óriási a Magyar Országgyűlés felelőssége e bben a kérdésben. Amennyiben az Országgyűlés törvényt alkot, akkor vállalja ennek a politikai felelősségét. Ha viszont azzal szembesülünk, hogy népszavazást kell kiírnunk - egyébként egyetértek miniszter asszonnyal, hogy sok a kérdőjel, mert alkotmányosan nem tudunk az őszre kiírni népszavazást , akkor el kell mondani, nincs szabálya annak, hogy a külföldön élő magyarok az alkotmányba illesztett jogukat hogy fogják gyakorolni. Ezért megint csak visszatérnék ahhoz, hogy az egyetlen jó és járható út annak a törvénynek a támogatása és elfogadása, amelyet a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjának a nevében nyújtottunk be. Ez olyan felelősség, ami alól nem lehet kibújni, tisztelt képviselőtársaim. Mert milyen következményei lehetnek egy népszavazásnak? Adja a Jóisten, hogy ha népszavazást kell kiírni, akkor az legyen érvényes és eredményes, és minden magyar érezze annak szükségét, hogy nem mondhat nemet a határon túli honfitársaira, akik az elmúlt évtizedekben megszenvedték annak lehetőségét, hogy végre megk apják a kettős állampolgárságot. Azonban iszonyú sok veszélyt is rejt magában egy ilyen népszavazás. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy nemzetpolitikai szempontból mennyi veszélyt rejthet magában az, ha a magyar állampolgárok nem mennek el kellő létszámb an erre a népszavazásra. Mennyi veszélyt rejt magában nemzetpolitikai szempontból az, hogy elmennek ugyan, de leszavazzák. Ha önök jártak már Kárpátalján, a Délvidéken vagy Erdély kis falvaiban, láthatták, hogy hány atrocitás éri az ott élő magyarokat. Ki fog szembenézni azzal az érvvel, hogy egy eredménytelen népszavazás után a nacionalisták szembesítik a magyarokat azzal, hogy ti nem kelletek otthon. Ezért a politikának iszonyú nagy a felelőssége. Egyetértek Pokorni Zoltán alelnök úrral abban, ha eljutott unk a népszavazásnak ebbe a stádiumába, mindannyiunknak az a legfontosabb feladata, miként tudjuk elérni azt, hogy ez a népszavazás sikeres és eredményes legyen, mert amit nem tett tönkre nyolcvan év alatt az elszakított nemzetrészen élő nacionalisták soka sága, azt egy felelőtlen népszavazás ma tönkreteheti. Óriási a felelősségünk! A Magyar Demokrata Fórum nevében mindenkitől azt kérem, ha eddig eljutunk, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ez egy eredményes és sikeres népszavazás legyen. Köszönöm szé pen a figyelmüket. (Taps az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megkérdezem, hogy a további három képviselőcsoportból kíváne még valaki felszólalni a második körben. Ha igen, kérem, gombnyomással jelezze! (Nincs jelen tkező.) Úgy látom, nincs ilyen képviselő. Megkérdezem Vastagh Pál bizottsági elnök urat, hogy kíváne válaszolni a vitában elhangzottakra. Igen, parancsoljon, öné a szó. DR. VASTAGH PÁL , az alkotmány- és igazságügyi bizottság elnöke : Köszönöm, elnök úr. Ti sztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék a vita lezárásaként két összefüggésre utalni. Sok szép gondolat hangzott el az Országgyűlés felelősségéről. Szeretném felidézni, hogy a közelmúltban, 2001 tavaszán, amikor Magyarország előző kormánya lezárta a bel- és igazságügyi együttműködésről szóló fejezetet, annak az volt a feltétele, hogy három kétharmados törvény átfogó módosítását végezze el az Országgyűlés. Az állampolgárságról, a bevándorlásról és a menedékjogról szóló törvényeket az Országgyűlés módosíto tta. Az a törekvés, amely ebben a népszavazási kezdeményezésben benne foglaltatik, akkor is nyilvánvaló volt, akkor is ismert volt, s akkor átfogó törvénymódosításokra került sor, és a kétharmados törvények módosításához az akkori ellenzék hozzájárult. A l ehetőség, az alkalom már akkor előttünk állt, hogy ne népszavazási eljárás során kelljen ezeket a kérdéseket rendezni. Az akkori kormányzat azonban elmulasztotta ezt a lehetőséget. Ebből következett, hogy ezt a törekvést
