Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. november 2 (180. szám) - Bejelentés önálló indítvány tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
2220 Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Az Országgyűlés felhatalmazásával múlt héten pénteken Rómában aláírtuk az Európai Unió alkotmányos szerződését. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Az új európai alkotmány létrehozásában, a közös Európa megalkotásában az elmúlt 15 évben a magyar nép, a magyar nemzet és a mindenkori magyar kormányok kulcsszerepet vállaltak. Köszönet illeti őket, köszönet illeti őket azért, hogy egyetlenegy pillanatra sem tették kétségessé, hogy Magyarország helye nemcsak földrajzi, hanem kulturális, politikai, gazdasági értelemben egyaránt Európában van. Szeretném önöket tájékoztatni arról, hogy a kormány a szándékai szerint még ebben az évben a parlament elé fogja terjes zteni ratifikálásra az alkotmányos megállapodást, szerződést, és azt fogja kérni az Országgyűléstől, hogy ratifikálja azt. A közösen létrehozott és aláírt alkotmányos szerződés megerősíti a közös európai identitást. Magyarok és európaiak vagyunk, és hasonl óképpen gondolkodnak erről a cseh polgárok, a franciák, a svédek, az olaszok. Létrejött egy közös európai identitás, és megerősödött az elmúlt évtizedekben. Ennek az identitásnak fontos, az európai zsidókeresztény kultúrában, a felvilágosodásban gyökerező közös értékei vannak. Az új alkotmány - az első alkotmány, ha úgy tetszik - ezen túl módosította az Európai Unió döntéshozatali rendszerét, és módosította a döntéshozatal módját: alkalmasabbá tette a 25ök Európáját arra, hogy együtt, közösen menjenek elő re. Ezek mindenképpen jó hírek. Vannak persze olyan tényezők, amelyeket az ünnepi pillanatban is muszáj szem előtt tartani. Európát több veszély fenyegeti. A legfontosabb veszély, hogy elsősorban a közös európai örökség megőrzését és a versenyképesség növe lését érintő kihívásokra Európa befelé fordulással, múltja felé való fordulással, ha úgy tetszik: a könnyebb válasz lehetőségét keresve populista válaszokat fog találni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Aki a változásoktól való félelemre épít, aki folya matosan a múltba tekint, aki fehérre és feketére egyszerűsíti le a problémákat, a környezetében pedig csak jót és rosszat, e kettőt pedig egymástól szigorúan elválasztva látja, azt gondolom, hogy populista politikát folytat. Bárkivel beszéltem Európában, b árkivel beszéltem a bal- és jobboldali politikusok közül, mind azt mondják, lehet közöttünk sokfajta vita, hogy hogyan kell menedzselni a gazdaságot, hogy hogyan kívánjuk átalakítani a társadalmi intézményeinket - ezek jó viták. Európa lassan megy előre - gyorsítani kellene. De van egy dolog, amiben nem szabad megengedni, hogy vita legyen közöttünk: hogy a józanság és a felelősség politikáját felváltsa az egyszerűnek hitt igazságok populista politikája. Ez az európai közös politikát érő legveszélyesebb kihí vás. Én úgy látom, hogy Magyarország többsége egyébként nem vevő a populizmusra. Erre tanít engem Csurka István és Torgyán József politikai ellehetetlenedése, s azt gondolom, hogy akik őket követik, azokra ugyanaz a sors fog várni, mint ami ezekre a jobbol dali, helyenként a szélsőjobboldalra és a populista jobboldalra kacsingató politikusokra várt. Látok ugyanakkor ma is hajlamot a populizmusra, de őszintén szólva nem aggódom, mert azt gondolom, hogy a józanság és a felelősség politikája, a mértékletesség p olitikája fog felülkerekedni. Hadd tegyek azért egy megjegyzést, ha már Európánál tartunk. El kell mondjam önöknek, hogy azt a módot, ahogyan politikustársaim egynémelyike élénk, eleven és hangos kampányt folytat egy politikustársunk ellen, akit egy európa i fontos intézménybe vezető tisztségre ajánlottunk, én ezt a módot ízléstelennek és hazafiatlannak gondolom. (Derültség a Fidesz padsoraiból. - Szórványos taps a kormányzó pártok padsoraiból.) Én a szóban forgó politikusról nyilvánvalóan mást gondolok, min t a magyar parlament egyik fele. Megkockáztatom, hogy ez önmagában nem is baj, hiszen politikai riválisként mást gondolunk Magyarországról, talán mást gondolunk Európáról is, sőt talán oktalan módon, de mégiscsak sebeket okozunk egymásnak. Mégis van olyan pillanat, amikor, azt gondolom, túl kell ezeken lenni. Politikusaink Európában Magyarországot képviselik, és azok, akik itt személyt támadnak, azok lehet,
