Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. GÉMESI GYÖRGY, az MDF képviselőcsoportja részéről:
2131 akkor pedig ilyen költségvetéssel megpróbáljuk teljes mértékben elfeledtetni az előző néhány hónapot, azt a tevékenységet, amit csináltunk vagy nem csináltunk ebben a pozícióban - ez elfogadhatatlan, képviselőtársaim! És ebben a gondolkodásmódban a Ma gyar Demokrata Fórum és jómagam szellemisége, értékrendje és elmúlt 3040 éves munkája, amit ezen a területen kifejtettem, benne van. Elfogadhatatlan, nemcsak azért, mert a miniszterelnök, az ország miniszterelnöke homlokegyenest mást csinál, mint amit mon dott néhány hónappal vagy héttel ezelőtt - és aki ebben meg tud cáfolni, cáfoljon, itt vannak a dokumentumok: homlokegyenest mást csinál , emellett szétveri, elengedi, szétesni engedi azt a hihetetlen erőteret, amiben Magyarország mindenféleképpen a nemze ti érzéseiben, a szellemiségében, az eredményességében, a nemzetközi megmérettetésében hihetetlent tett le az asztalra. És valóban, az önkormányzatok még mindig 18 milliárdot tesznek oda, még mindig odateszik az utolsó pénzüket, hitelből működnek, eladják a vagyonukat, de még mindig azt mondják, hogy igen, a helyi közösségteremtés szempontjából fontos, miközben az állam egyébként ezt az összeget, ezt a mozgásteret lecsökkenti olyan mértékben, ami valóban azt fogja jelenteni a következő időszakban, hogy a ma gyar sport bizony válságos helyzetbe kerül. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor polgármester lettem - és engedjék meg, hogy megosszam önökkel ezeket a gondolataimat , akkor '92 körül az jutott eszembe, hogy minél hatékonyabban, gazdasági szemlélettel, a köl tségvetés megfaragásával próbáljam működtetni a települést. És akkor megnéztem a költségvetést, voltam néhány európai országban, megnéztem az ott levő működéseket, és megnéztem Gödöllő város költségvetését, és azt láttam benne, hogy a közétkeztetés rengete g pénzt visz el. Van normatív finanszírozás, de az önkormányzat is saját bevételből hozzá kell tegye a maga részét, az energiát, a rezsit, az étkezés előállításához szükséges költségeket a település biztosítja, és ahogy néztem, se Németországban, se Hollan diában, ahol jártak képviselőtársaim, nincs iskolai órák után való közétkeztetés. Viszik a kis elemózsiát, szétbontják, megeszik, mint ahogy annak idején sokan mi is még így csináltuk. És akkor azt mondtam, hogy ez teljesen felesleges dolog, tudunk néhány száz millió forintot spórolni, húzzuk le, mert racionálisan tudunk működni. És amikor a munkatársaimmal végigbeszéltem ezt a dolgot, akkor eljutottunk odáig, és ezt szeretném önökkel megosztani, eljutottunk odáig, hogy miben gondolkodunk. Mi a felelőssége egy településnek? Hogyan és mint gondolkodik? Választási ciklusokban gondolkodik, négy években gondolkodik, gazdaságban gondolkodik, vagy emberben gondolkodik, vagy közösségben gondolkodik, vagy értékrendet oszt meg azokkal, akik bizalmából vezeti a telepü lést? És abban maradtunk, hogy prioritásokat kell meghatározni, és ebben az egész rendszerben a prioritás nyilván a gyermek és a család, a gyermek biztonsága, nem fék nélkül és kontroll nélkül, de mindenféleképpen az ő biztonságos napközbeni időtöltése, bi ológiai, fizikai, szellemi fejlődése. (14.10) És nem húztuk le ezt a költséget, és jól döntöttünk, hogy nem húztuk le. Azóta egyébként saját céggel jól látjuk el, és valóban növekedett a közoktatási intézményekben az étkezést igénybe vevők száma. És rátesz i az önkormányzat a pénzt, és két kilométerrel kevesebb utat építünk meg, és kátyúsak az utak, és sorolhatnám tovább, ami miatt a vádakat az önkormányzat irányába, a polgármester irányába fogalmazzák meg. Mégis azt mondjuk, hogy egy olyan érték, amit a gye rmek jelent, amit a jövő jelent, amit a mikroközösségben való szellemi, lelki, fizikai fejlődése jelent, nem lehet politikai, gazdasági kérdés. Nem lehet politikai és gazdasági kérdés, és megítélésem szerint ebben a Házban mindenféleképpen közösen kellene gondolkodnunk. Azért térek vissza a sportra ezen a példán keresztül, mert úgy tűnik számomra, hogy semmi más nem számít ma a jelenlegi kormányzatnak, mint az, hogy hol lehet valamit megtakarítani. Teljesen mindegy, hogy az értéket termel, évtizedes, netán esetleg százéves értéke ennek az országnak, nem érdekes, hogy húzóágazat, vonjuk vissza szépen azokat a pénzeket, tegyük el, majd abból tudunk esetleg egy vagy két kilométerrel több autópályát építeni. Meg lehet engem vetni ezért, hogy nem
