Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 29 (179. szám) - Bejelentés az MDF képviselőcsoporttól érkezett levelekről: - Bejelentés önálló indítványok tárgysorozatba-vételének elutasításáról: - A Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleménye a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatról általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - KÉKESI TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság alelnöke, a bizottságok összefoglalt véleményének előadója:
2088 Források, kiadások. Mindig fontos, lényeges kérdés az, hogyan alakul a költségvetés forrásoldalon, kiadási oldalon. Ma már nem beszélhetünk csak nemzeti költségvetésről , bár nyilván Magyarország költségvetését készítjük el, és mi magunk fogadjuk el. Miért nem tehetjük ezt? Azért, mert tagjai vagyunk az Európai Uniónak, jelentős költségvetési és költségvetésen kívüli források áramlanak az országba, és ezek évről évre emel kedő mértékben megnövelik, javítják a különféle, alapvetően persze az európai uniós forrásokból a fejlesztésekre jutó pénzeket. Szükséges megnyugtatni mindenkit, magunkat is, hogy 2005ben is nettó kedvezményezettjei leszünk ennek a közösségi forrásnak, hi szen a most már egész évre vonatkozó 210 milliárdos tagdíjfizetési kötelezettségünk mellett 184 milliárd forint fog befolyni a költségvetésbe az Európai Uniótól pályázatokra, és 140 milliárd forint áll rendelkezésre a költségvetésen kívüli eszközökből, mel yek döntő része a földalapú támogatás. Ez 100 milliárdot meghaladóan javítja azokat a forrásokat, amelyeket a költségvetés értelemszerűen már nem tudott biztosítani. Nézzük meg a kiadási oldalt! A legnagyobb pénz a társadalombiztosítási alapokban szokott ö sszegyűlni, és természetesen innen szokott felhasználásra is kerülni. Ebből a szempontból nem lesz kivétel 2005 sem. A Nyugdíjbiztosítási Alap 1800 milliárdos összege nagyjából egyensúlyban tartható, az Egészségbiztosítási Alap összegei 1500 milliárdos ki adás mellett 340 milliárdos hiányban testesülnek meg. Jelentős az előirányzott hiány mértéke, melyet a költségvetés finanszírozni fog. Ezzel javítjuk azt a pozíciót s javítjuk a tervezést magát is, hogy majd nem a zárszámadáskor kell jóváhagyni egy magasab b hiányt ezen a területen, hanem már eleve biztosítjuk azt a keretet, azt a mozgásteret, amivel a gyógyszerkassza és más területek átléphetők. Egyébként komoly fejlődés tapasztalható a társadalombiztosítási kasszákban, hiszen 2002höz képest 86 százalékkal növekedett ennek az összege, a prevenció pedig ugyanezen bázisadattól számítva 87 százalékkal nagyobb összegű. Az önkormányzatok is nagy összeggel gazdálkodhatnak. Az uniós támogatások mintegy 60 milliárdos összegével együtt 1450 milliárd a részesedésük, ami 10 százalékkal magasabb az előző évi előirányzatnál. A költségvetés, ezen belül az önkormányzati költségvetés a kistérségi együttműködés tekintetében is biztosít egy 15,5 milliárdos többletet, ami jól szolgálja az egyébként nehezebben gazdálkodó telepü lések, helyi önkormányzatok összefogását, és ezen keresztül ösztönözve vannak arra, hogy együtt valósítsák meg azokat a feladatokat, amiket az önkormányzatok kötelező vagy adott esetben választott módon szeretnének ellátni. Harmadik nagy tételként említem a költségvetésen belül a kamatkiadásokat, az adósságszolgálatot. Ennek a mértéke 880 milliárd forint. Úgy tűnik, a kormányzati tervek egy olyan kamatpályát rajzoltak fel, amelyek nem jelentős mértékű emelkedést, hanem nagyjából az adósságszolgálat szinten tartását irányozzák elő. Úgy vélem, hogy a kamat csökkenése, amit a monetáris politikáért felelős jegybanki monetáris tanács az elmúlt időszakban, érzékelve az infláció csökkenésének húzó hatását, meglépett, azt eredményezheti, hogy év végére akár 10 száza lék alá is csökkenhet a jegybanki alapkamat mértéke, amely szinte minden más kamatra irányadó. Ezzel javítja a gazdaság szereplőinek versenyképességét, és javítja a költségvetés adósságszolgálati pozícióit is, de ne feledkezzünk el arról sem, hogy az inflá ciós prognózis előrevetít a jövő esztendőben is egy jelentős kamatcsökkenést ezen a területen. Úgy gondolom, a jegybanki alapkamat mértéke a jövő esztendőben - bár nyilván súlyozni kell az éves változás mértékét - közelíteni fog az inflációs előrejelzés 4, 5 százalékához az évváltáskor beálló esetleg 10 százalék alatti szintről. Egyben azt is remélem, hogy a jegybank a költségvetésnek ezt a pozícióját az osztalékfizetésen keresztül is tudja majd javítani, hiszen 2003ban azt láttuk, hogy a jegybank mintegy 8 0 milliárdos nagyságrendű osztalékbevételre tett szert, melyet a pénzügyminiszter mint tulajdonos nem vont el a jegybanktól. Tehát 2005ben - változatlanul a 2004. év esetleges folyamataitól - rendelkezésre áll még egy ilyen nagyságrendű forrás lehetősége is. Visszatérve egy gondolat erejéig a finanszírozási tartalékra, megemlítem, hogy természetesen költségoldalon is van két kockázati elem, mely számításba került, az egyik a már említett
