Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 13 (163. szám) - Márfai Péter (MSZP) - az informatikai és hírközlési miniszterhez - “Megsemmisült örökség” címmel - ELNÖK (Harrach Péter): - KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter: - ELNÖK (Harrach Péter): - MÁRFAI PÉTER (MSZP):
204 kötet rongálódott meg helyreállíthatat lanul, köztük pótolhatatlan eredetű kéziratok. A tűz martalékává vált például a világ legnagyobb Faustgyűjteményének egy része, eredeti Schillerkéziratok, illetve a Shakespearegyűjtemény számos darabja. Hatalmas veszteség, hogy ezek a kincsek megsemmisü ltek. A történelem során számos esetben érte az emberiséget hasonló kár. Elég csak utalnom az alexandriai könyvtár időszámítás előtt 47es pusztulására, amikor megsemmisült az a több százezres könyvtekercsállomány, amely az antik tudomány és művészet kincs eit őrizte. Most élünk először olyan korban, amikor a fizikai valójukban nem, de digitalizálva megőrizhetjük kincseinket az utókor számára. Kérdezem, hogy felhasználjuke a modern kor technológiáját kulturális értékeink megőrzésére. A Nemzeti Digitális Ada ttárprogramot éppen azért indította útjára az informatikai tárca, hogy nemzeti kultúránk kiemelkedően fontos dokumentumait, emlékeit, a múltban felhalmozott tudásvagyonunkat a digitalizáció révén biztonságosan megőrizhessük. Kérem ezért a miniszter urat, adjon számot arról, hol tart a program megvalósítása. Várom megtisztelő válaszát. (Szórványos taps az MSZP soraiból.) ELNÖK (Harrach Péter) : Kovács Kálmán miniszter úr válaszol. KOVÁCS KÁLMÁN informatikai és hírközlési miniszter : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Ti sztelt Képviselő Úr! Nem szeretnénk úgy járni az ismereteink, a tudomány és a kultúra kincseinek a megőrzésével, mint ahogy az árvíz kapcsán szoktunk az árvízvédekezéssel, hogy igazából akkor jut eszünkbe, hogy meg kell védeni az épített és a természetes k örnyezetet, amikor éppen rajtunk az árvíz. De mégis, azt hiszem, ezen rendkívüli történetek - például a weimari könyvtár egy részének a megsemmisülése - révén nagyobb figyelmet tudunk arra koncentrálni, vajon megteszünke mindent annak érdekében, hogy a ku lturális örökségünk, az a tudásvagyon, amivel az emberiség rendelkezik, a korszerű technológiának megfelelő módon kerüljön átörökítésre. A papirusztekercstől a kézzel írt kódexen át a nyomtatásig nagyon sok lépcső vezetett, ma a legbiztonságosabb, a legidő tállóbb információmegőrzés a digitális információmegőrzés. Az egyik feltétel tehát az, hogy próbáljuk digitalizálni minél hamarabb a közkincseinket, elsősorban azokat, amelyek a legsérülékenyebb adathordozón vannak, ha szabad ilyen csúnyán mondanunk, de mé giscsak így van, az emberen, a kis közösségek kulturális értékeit, ahol maga az ember a maga kis helyi hagyományával, műveltségével hordozza ezt az értéket. Éppen ezért fontos, hogy az úgynevezett Gyöngyhalászatprogramunk keretében épp a kistelepülések, k is kulturális közösségek értékeit próbáltuk megőrizni. A másik a Huszonnegyedik óraprogramunk, ahol elsősorban a határon túli, illetve az egyházi, tehát a nem állami intézményekben vagy közösségekben lévő kulturális értékeket próbáltuk megőrizni. Ez az eg yik irány. A másik irány a közkinccsé tétele. Erre az egy percben szeretnék majd válaszolni. ELNÖK (Harrach Péter) : A képviselő úré a szó. MÁRFAI PÉTER (MSZP) : Köszönöm, miniszter úr. Magyarországon a könyvtárakban számos ősnyomtatvány és kézirat található , amely nyilván a tudományos kutatók számára hozzáférhető. Meg kell hogy mondjam, ha mondjuk, a Függetlenségi nyilatkozat kéziratát szeretnénk megtekinteni, ha most indulunk, akkor a tizedik percben már megnézhetjük nyomtatva. Tehát ma a világban van lehet őség arra, hogy nemcsak megmentsük ezeket az értékeket, hanem sokak számára hozzáférhetővé is tegyük. Bízom benne, hogy ez a munka ebben az irányban halad.
