Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 26 (178. szám) - A kiváló művész, az érdemes művész és a népművészet mestere járadékáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - HALMAI GÁBORNÉ (MSZP):
1966 A népművészet mesterei kult urális örökségünk letéteményesei, áthagyományozói, megérdemlik a nagyobb törődést, hisz a magyar nép művészetét őrzik, adják tovább, művelik emberszavakban, dalban, tárgyiasult formában, újjáteremtve mesterfokon, amit hungarikumként, elsődleges nemzeti jel legként viszünk magunkkal nemcsak az Európai Unióba, hanem a világba. Felmerült a bizottságban a törvénytervezet kapcsán ellenzéki képviselők részéről, hogy 2005re a művészek jogállásáról szóló törvényjavaslatot is várja a szakma a tárcától. Végezetül sze retném megismételni, hogy a kulturális és sajtóbizottság a törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja és támogatja. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlé s! Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, nyolcnyolc perces időkeretben. Elsőként az írásban jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót, így Halmai Gábornénak, a Magyar Szocialista Párt képviselőjének. Parancsoljon, képviselő asszony! HALMAI GÁBORNÉ (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Jelenlévők! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mint ahogy a korábbiakban is elhangzott, most egy olyan törvénytervezetről van szó, amely szakmai szervezetek kezdeményezésére egy nagyon nem es célt szolgál, éspedig azt, hogy a korábban a Népművészet Mesterei kitüntetésben részesültek most emellett a méltó életükhöz kiegészítő járadékot is kaphassanak. Természetesen az első gondolat és az első szó a mi részünkről is a köszöneté kell legyen. A köszöneté azok felé az emberek felé, akik ma is - ma már nagyon idősen - köztünk vannak, és olyan hivatást, olyan foglalkozást választottak, amely nemcsak a saját számukra, de az egész társadalom számára hordoz nagy jelentőséget. Azért is szeretném ezt elm ondani, mert - ahogy államtitkár úr is említette - 1953 óta évente heten kaphatják meg ezt a kitüntetést, és a számuk így sem magas. Megnéztem a Tolna megyei adatokat, és jelenthetem, hogy Tolna megyében eddig összesen húsz fő kapta meg ezt a kitüntetést, akik közül kilencen ma már nem élnek. De az a tizenegy fő, aki ma is közöttünk van, és a szövésben, a hímzésben, a fazekasságban, sőt egy új területen - ami ma még nem került megemlítésre , a babakészítésben a népművészet mesterei, bizony számunkra, akik ott élünk a megyében, igazi életmintát nyújtanak. (10.00) Ma, amikor arról beszélünk az Európai Unió küszöbén, hogy a kistelepülések, a vidékfejlesztés képes lesze valamilyen alternatívát, társadalmi alternatívát nyújtani a XXI. század kihívásaira, azt hi szem, hogy a személyi megbecsülésen túl erre is érdemes néhány szót fordítani. Igen, közöttünk élnek azok az emberek, akik a napi teendőik mellett választottak egy olyan hivatást, a népművészet valamelyik ágát, amellyel sokkal többet adtak a társadalom szá mára, mint ahogy az első hallásra tűnik. Ezek az emberek nemcsak hímeztek, szőttek, hanem emellé ismerték azokat a szokásokat, hagyományokat, amelyek ezeket létrehozták, amelyek az ősi életmintákat - vagy nem is az ősieket, hanem a legutóbbi, akár még a XX . században élő életmintákat is - fel tudták kínálni nekünk. Ezek az emberek, amikor dolgoznak, és maguk köré gyűjtik a fiatalokat, az utánpótlást, akkor nemcsak ezt az egyedi tudást adják át, hanem emellett életmintákat is közvetítenek. Ez az egyik terüle t, amiről azt gondolom, hogy fontos beszélni. A másik terület, hogy ma, amikor gondolkodunk azon, hogy vajon vidéken, a kistelepülésen milyen foglalkoztatási kiutak lehetségesek, milyen útjai vannak a vidékfejlesztésnek, akkor ebben a népművészet, a tárgyi népművészet örökségének, a szellemi értékek megőrzésének nagyon nagy jelentősége van. Nagyon sok településen gondolkodnak azon, hogy akár a turizmussal összekötve, a kulturális turizmussal együtt lehete ez valamiféle húzóágazat. Igen, sokan gondoljuk pél dául Tolna megyében és a Sárközben, hogy erről ma fontos és kell beszélni. Azok az emberek, akik ma ott, a mi
