Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi államtitkár:
1946 hanem élni is szeretnénk - szólt a kormánypártok hangzatos szlogenje. Nos, a dunaújvárosiak valóban ott laknak, ellentétben a város pol gármesterével, aki időközben meggondolhatta magát, hiszen ő már lakni sem szeretne Dunaújvárosban, s egy környező településen él. Szóval nálunk se pénz, se posztó, mondaná a népnyelv. És még nincs vége a dunaújvárosi rémregénynek, hiszen a 2005. év költség vetési előirányzataiból további ingatlanértékesítések, eladások, az intézményhálózat további szűkítése várható. Dunaújváros önkormányzatának annyira jól megy az utóbbi két évben - és ez teljesen független a Dunaferr privatizációjától, pusztán az önkormányz atról beszélek jelen esetben , hogy a város kénytelen volt megemelni banki hitelkeretét. A bevételei mellett 2 milliárd 300 millió forintnyi hitelből gazdálkodik a város, pontosabban gazdálkodna, hiszen a 600 millió forintos fejlesztési célú hitelből már csak 150 milliót kapott meg az önkormányzat, ugyanis a fennmaradó részre nincs fedezet. A számlavezető banknak nem volt elegendő garancia az a vagyon, amely már így is zálogban van. Erre mondhatjuk, hogy Dunaújvárosban már az utolsó kiskanál is a zaciban v an. Dunaújváros önkormányzata esetében oly sikeresen valósult meg a „több pénzt” célkitűzés, hogy mint az előbb említettem, nagyon komoly és nagyon nehéz éve lesz a városnak, hiszen gyakorlatilag már nem lesz értékesíthető vagyontárgya, a jelenlegi önkormá nyzatunk mindent eladott. A város polgármesteri hivatalában suttogva beszélik a köztisztviselők, hogy a gazdasági ügyekért felelős alpolgármester már kiadta az ukázt: mindenkinek az a feladata, hogy eladható, értékesíthető vagyontárgyat keressen, amelynek értékesítéséből pénzhez juthat a város. Tehát gyakorlatilag ez lenne az a város, amelyben nemcsak lakni, hanem élni is szeretnénk, és élni is érdemes? Ez lenne az az iskolaváros, amelynek létrehozását célként tűzte ki a városvezetés? Ez az a város, ahol gy erekek iskolabezárásokat szinte egymásutánban sínylenek meg? Ahol a nevelésioktatási munkát nem a szakmai szempontok, hanem a pénztelenség határozza meg? Ezzel a gondolatkörrel felmerülő néhány kérdésem van, államtitkár úr. Az önkormányzatok 2006ig megka pjáke az oly sokszor megígért nagyobb többlettámogatást? Számíthate Dunaújváros arra, hogy figyelembe veszik jogos igényeit a cél- és címzett támogatások elbírálása során? Vagy esetleg bezárt, üresen álló, közpénzből őrzött oktatási, kulturális és szociá lis intézmények torzói mutatják majd az uniós tagállam jövőjét? Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : A kormány részéről Katona Tamás államtitkár úr kíván reagálni. DR. KATONA TAMÁS pénzügyminisztériumi á llamtitkár : Igen, köszönöm, elnök úr. Igen tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Jó néhány gondot említett a képviselő úr, de ebből a látszólagos rémtörténetből nagyon nehéz kihámozni a valóságot. Ha így késő este a rádióhallgatókat ezzel riogatja valaki, akkor esetleg rossz álmai lesznek annak, aki ezt hallgatja. Természetesen ezeket a dolgokat próbáljuk meg egymástól elválasztani. Az, hogy bezártak iskolákat vagy óvodákat integrálnak, azt gondolom, azzal is összefüggésben lehet, hogy csökken a gye reklétszám. Ez önmagában egy iskola színvonalát még nem minősíti, hogy integráltan működike vagy nem. De az, hogy a városból iskolaváros lesze, azért szeretném felhívni a figyelmet, bár a képviselő úr ezt nyilván nálam jobban tudja, hogy a dunaújvárosi f őiskola éppen egy elég jelentős beruházás közepette van. (23.40) Ami pedig a címzett és céltámogatásokat illeti, ha jól értem, az a probléma, hogy nem kapott támogatást a város, mondván, nem volt elég jó lobbista a polgármester, a szocialista ké pviselő. Bizony, képviselő úr, be kell vallanom, mi így dolgozunk, és nem azt nézzük, hogy a képviselő, a polgármester szocialistae vagy nem, hanem azt nézzük, hogy hová szükséges leginkább adni a támogatást. Megígérhetem, hogy ezt a jövőben is így tesszü k, mert a dolgozók érdekeit nézzük.
