Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 25 (177. szám) - Dr. Tóth József (MSZP) - dr. Kolber István tárca nélküli miniszterhez - “Merre tovább, turizmus?” címmel - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP):
1845 tartalmát. 19én történt levélváltás, és ennek az ügynek a tisztázása reményeink szerint napokon belül megtörtén ik. Ugyanakkor, amire az előbb utaltam, úgy gondoljuk, nagyon fontos eredményt sikerült elérni a magyar kormánynak abban a tekintetben, hogy az EUban a bányászati hulladék kezelésével kapcsolatos irányelv tekintetében magyar kezdeményezésre ötször szigorú bb szabályok fognak vonatkozni a jövőben - ezt egyébként elfogadta már az Unió Bizottsága - az egyéb tevékenységet és többek között az ilyen tevékenységet végző üzemekre is. Reményünk van arra meggyőződésem szerint, hogy ezzel a technikával és ezzel az irá nyelvvel, amit az Unió elfogadott, meg lehet akadályozni vagy legalábbis kordában lehet tartani adott esetben az ilyen tevékenységet. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tisztelt Országgyűlés! Most az azonnali kérdések és válaszok óráját követően áttérünk a kérdésekre . Dr. Tóth József (MSZP) - dr. Kolber István tárca nélküli miniszterhez - “Merre tovább, turizmus?” címmel ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Tóth József, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a regioná lis fejlesztésekért és felzárkóztatásért felelős tárca nélküli miniszternek: “Merre tovább, turizmus?” címmel. Tóth József képviselő urat illeti a szó. DR. TÓTH JÓZSEF (MSZP) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon az elmúlt évtize dekben a nemzetgazdaság egyik fontos ágazata a turizmus. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ebben mindig szerepe volt a fővárosnak. A világban bekövetkezett kedvezőtlen események, a terrorizmus időről időre megjelenő, az utazni vágyókat riasztó jelenségei és a világgazdasági recesszió kedvezőtlen kihatásai ezt az ágazatot is visszavetették fejlődésében. A turizmus fejlesztési igényeit a költségvetés és a beruházók is bizalmatlanul fogadták, felerősödtek a kétkedő hangok, egyre kevesebben bíztak a kedvező fo rdulatban. Ugyanakkor sokan és sokszor mondták: nem tarthat örökké a félelem, az emberek szeretnek utazni, óhajtják, hogy ismeretlen tájakat, népeket, szokásokat és ízeket fedezhessenek fel. Bizonygatták, hogy a célirányos beruházások, a megújult marketing munka és a jól megválasztott kedvezmények, például a Budapestkártya vagy a hazai turizmust ösztönző üdülési csekk eredményeket kell hogy hozzon. Most ismét a tervezés időszakát éljük, s jól megnézzük, mire és mennyit költünk. Azt mondják, ha a fővárosban elindul egy folyamat, akkor rövid időn belül az általánossá válhat. A főváros egyik választókerületének képviselőjeként is különösen foglalkoztat, hogy Budapesten milyen eredménnyel hasznosulnak a befektetéseink. Vajon többen látogatjáke a fővárost, honna n jönnek a legtöbben, mennyi időt töltenek nálunk, hol tartózkodnak a legszívesebben, és megfelelünke az igényeiknek? A környező országok fővárosaihoz viszonyítva milyen a helyzetünk? Ezek olyan kérdések, amelyekre a válaszok segítik, hogy tisztább képet kaphassunk, érzékelhessük, megindulte valamilyen kedvező folyamat a fővárosban, hiszen az talán általánossá válhat. Mindezek után, azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a kérdéssel, hogy szigorúan a számok tükrében: “Merre tovább, turizmus?” Tisztelettel v árom államtitkár úr válaszát.
