Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - GRÁF JÓZSEF (MSZP):
1773 megkapták a törvény szerint járó nyugd íjat, ez a törvényen felüli hozzájárulás volt az akkori parlamenti többség által. Erre az időszakra esik az a 2001es döntés, amely szerint 300 ezer dolgozó nyugdíjas, akik eddig a személyi jövedelemadó alá tartoztak - a nyugdíja és hozzáadva a keresete , adózó körbe került. Ezt valóban önök 2002 után is megtartották, amit csak helyeselni tudunk. Tehát mondhatjuk is, hogy örülhetünk, hogy nem vettek el innen. Nézzük meg, hogy mi történt 2003 és 2004 között, mert bizony, ebben az időszakban elég furcsa dolg ok történtek: a havi villanyszámlák, fűtésköltségek, a kenyér és egyéb élelmiszerek árának a növekedése, utazás, postaköltségek, gyógyszerár, szállítási és üzemanyagköltségnövekedés, telefondíj, vízdíj és egyéb rezsiköltségek növekedése keretében mintegy 44 500 forintnak megfelelő többletkiadásra kényszerültek ezek a nyugdíjasok. Ha ezt a nyugdíjas háztartást megnézzük, akkor bizony ez már a 2004. év csaknem egyhavi átlagos öregségi nyugdíjának felel meg, annak 80 százaléka. Ha azt a matematikát megnézzük , amit képviselőtársam az előbb idézett: bizony, ha a Fideszkormánynak a 2001es - egyébként Selmeczi Gabriella és jómagam nyújtottuk be - plusz 3 százalékos, a törvényi előírások fölötti nyugdíjemelési rendszerét - nemcsak 20012002ben, hanem 2003tól k ezdődően - végigviszik, akkor ez 2003ban további 18 ezer forintot jelentett volna, 2004ben viszont már 38 ezer forintot, hiszen egy nagyon nagy igazságtalanság történt itt a nyugdíjasok kapcsán, amikor az úgynevezett 53. hetit adták, nem az alapnyugdíjak ba építették be, ahogy ezt elvárták volna, hanem csak egyszeri, eseti hozzájárulásként adják évente. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy bizony a 13. havi keretében az 5354. heti nyugdíjat is kifizették, az 28 ezer forint egy átlagnyugdíjas esetében, akkor bi zony 2004ben már a plusz 3 százalék együttesen 38 ezer forint egyszeri, egyéves többletkifizetést jelentett volna, és ezáltal - kiszámítható - 2004ben már évente nyugdíjasonként 10 ezer forintot spórol meg évente az a szocialista kormány, amely azt állít ja, hogy minden rendben van. Mi azt gondoljuk, hogy bizony, messze nincsen minden rendben. Ha hozzávesszük azokat az adatokat, amelyek a létminimumszámításhoz kötődnek, akkor a nyugdíjasoknál megállapítható, hogy a Gyurcsánykormány alatt is, amikor a min iszterelnök úr azt mondta, hogy nagy a jólét, bizony, egymillió nyugdíjas az, aki ma szintén a létminimum alatt él. Tehát azt gondolom, ez egy súlyos teher a magyar társadalmon, amelynek a legdöntőbb része a '90 előtti rendkívül alacsony bérek következmény eként kialakuló alacsony nyugdíjtömeg létrejötte az elmúlt harmincnegyven év elvégzett munkáját követően. Messze nem vagyunk abban az állapotban, hogy ilyennel irritáljuk a magyar társadalmat, hogy ilyen nagy jólét van, hiszen a nyugdíjasoknak több mint a z egyharmada ma is - a KSH számításai szerint - a létminimum alatt él. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokból.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásra következik Gráf József, a Szocialista Párt képvisel ője. Parancsoljon! GRÁF JÓZSEF (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az agrárium a gazdaság egy olyan területe, ahol még nagyon sokat kell tennünk mindannyiunknak azért, hogy igazán jólétről és biztos jövedelemről tudjunk beszélni. Itt a folyamatok egym ásra épülnek, egymásból keletkeznek, és egyegy intézkedés hatása bizony évtizedekig is elnyúlhat. A száraz statisztikai adatokat hozzá nem értő módon olvasók azokból a számokból, amelyek az ágazat GDPn belüli fontosságát mutatják, azt a következtetést vo nhatják le, hogy ez egyre inkább jelentéktelenné váló, meghatározottságát elvesztő ágazat, hiszen a rendszerváltás idején és a mostani
