Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 19 (176. szám) - „Nagy a jólét” címmel politikai vita - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1769 intézménynek, azaz az OEP felső vezetésének lenne a feladata. A jelenlegi, sok hónapja tartó áldatlan helyzetben azonban fel kell vetni a felügyelő egészségügyi tárca felelősségét is. Miképpen lehetséges az, hogy nem ismerte fel a felügyelete alatt álló, működő intézmény súlyosan visszás gyakorlatát, és nem intézkedett? Több hóna p után azonban még tovább kell menjünk, és fel kell vetnünk más közintézmények felelősségét is. Miért nem lépett fel az erre hivatott Betegjogi, Ellátottjogi és Gyermekjogi Közalapítvány, amelynek jogszabályban és a nyilvánosság számára kiadott tájékoztató iban foglaltak szerint is alapvető feladata lett volna felszólalni az érintettek érdekében? Ha megtette, miért nem tud róla a nyilvánosság? És ha fellépett, de csak a tapasztalható hatásfokkal volt rá képes, akkor miért viselkedik sóhivatal módjára, azaz j ó kezekben vane? Fel kell vetni a médiumok felelősségét is. Hány embernek kell a végsőkig elkeserednie, hány embernek kell meghalnia ahhoz, hogy egy ilyen súlyos visszásság felkeltse az újságírók figyelmét? Mi az oka annak, hogy ennek az embercsoportnak s enki nem hallja meg a hangját, miközben támogatásra egyáltalán nem érdemes érdekcsoportok bármikor teret kapnak a közszolgálati és a piaci tömegtájékoztatásban egyaránt? A súlyos, fatális ügytömeg kapcsán - akár tízezres nagyságrendűre is rúghat az elmarad ás - a politikai felelősséget is meg kell fogalmazni, és elengedhetetlenül tisztázni kell, mi vezetett idáig. Nyilvánvalóan nem egy ember mulasztása, de elkerülhetetlenül fel kell tárni, kit milyen személyi felelősség terhel ezért. A korábban sem kifogásta lanul, de legalább a betegek szempontjából többékevésbé elfogadhatóan működő egyedi méltányossági ügyintézés teljes és tartós lezüllésének mi az oka? Milyen körülményekre vezethető vissza? Mennyiben felelős érte a főigazgató, aki kezdetben teljes egészébe n a saját hatáskörébe vonta a döntéseket, ami önmagában is súlyos időveszteséget jelent? Mennyiben vezethető vissza arra a más hivataloknál is megszokott gyakorlatra, hogy amikor szűkösek a források, az ügyintézés lassításával érnek el megtakarításokat? Je len esetben ki a felelős azért, hogy ezt be lehetett vezetni? Mit rontott a helyzeten az, hogy valójában minisztériumi mulasztások miatt eltávolítva az OEP gyógyszerügyi főosztályának jelentős részét, a történtek alapján megkockáztatható, hogy szakmailag é s erkölcsileg súlyosan megkérdőjelezhető vezetőt állítottak a terület élére? Mit rontottak a helyzeten a sorozatosan elhibázott szervezeti és munkaszervezési intézkedések, a vezetői döntések elmaradása, a jogos telefonok, megkeresések előli elzárkózások? T isztelt Képviselőtársaim! A politika sem kerülheti el a tetemre hívást, hiszen a méltányossági kérelmek elbírálása területén bekövetkező minden zavar súlyosan sérti a társadalmi és egyéni igazságosságot és az emberi méltóságot, ami nagyon gyakran súlyos, j óvátehetetlen következményekkel, szenvedéssel, egészségkárosodással, halállal jár. Itt minden időveszteségnek és forrásszűkének konkrét emberveszteség és a közjó szolgálatára rendelt intézményrendszer iránti bizalom megfogyatkozása feleltethető meg. Amikor egyegy döntés megszületik, konkrét emberek kapnak még egy esélyt, amit ugyanakkor másoktól valami miatt megtagadnak. Ez nem történhet esetlegesen, kézi vezérelten vagy zavaros módon. Ilyen tevékenység csak egyértelműen tisztázott, nyilvános és világos el vek szerint, jól szervezett, átlátható és elszámoltatható rendszerben lenne elfogadható. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) A politika, a jogalkotás és a végrehajtás egyaránt régóta adó s ezzel, mert nincs elegendő bátorsága hozzá, inkább hátat fordít. Sajnos az elmúlt évek megmutatták, választóink nem bízhatnak maradéktalanul abban, hogy a közhatalmi intézmények… ELNÖK (Mandur László) : Köszönjük szépen, képviselő úr… DR. CSÁKY ANDRÁS (MD F) : …képesek feltárni és orvosolni a visszásságokat. Még egy mondat, elnök úr.
