Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 18 (175. szám) - Demeter Ervin (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ki kinek a cimborája?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1650 Nos, ha a gondolatmenetét átveszem, akkor a szocialista politikusokkal nemcsak cimborák, hanem puszipajtások is lehettek. De maradjunk a cimborasá gnál, és nézzük azt, hogy számos szocialista politikus máig tisztázatlan kapcsolatot tartott a bankbotrány fő gyanúsítottjával. A tisztázás minden esetben fontos lenne, különösen akkor, ha az egyikük az ország miniszterelnöke. (Dr. Magda Sándor: A panzió?) Két kérdés szüli a dolgot. Az egyik az a telefonlehallgatási jegyzőkönyv, amiben a jelenlegi miniszterelnök segítségéről áhítozik a két gyanúsított, a másik pedig az ő cége vezérigazgatójának rendőrségen tett tanúvallomása, amiből azt tudhatjuk meg, hogy Gyurcsány Ferenc irányította hozzá Kulcsár Attilát, tehát ismerte, valamilyen kapcsolatban állt vele. Ebből adódik a kérdés, hogy hány alkalommal találkozott Gyurcsány Ferenc Kulcsár Attilával (Közbeszólások az MSZP soraiból: Melyik panzióban?), milyen min őségben, és miről beszélgettek vagy netántán tárgyaltak. Tisztázásra vár az is, hogy találkozotte a bankbotrány kirobbanása előtt, amikor Kulcsár Attila feljegyzése szerint baloldali újságírók és politikusok közreműködésével a PSZÁFelnök lejáratásával, i lletve ellehetetlenítésével foglalkozott a gyanúsított. (Közbekiáltás az MSZP soraiból: Csak az igazat!) Tisztelt Miniszterelnök Úr! Hány alkalommal találkozott Kulcsár Attilával, milyen minőségben, és miről tárgyaltak? Várom megtisztelő válaszát. ELNÖK (M andur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. A kérdésre Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr válaszol. Parancsoljon! GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : Képviselő Úr! Ami a puszikat illeti, javasolnám, hogy ne itt beszélgessük meg. Ha mindenáron áhítozik puszi dolgában velem beszélgetni, akkor majd jöjjön ki a folyosóra később. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Dr. Répássy Róbert: Nyugodtan, miniszterelnök úr, nyugodtan!) Ami a tisztázást illeti, szerintem van a Magyar Köztársaságnak minden ilyenfajta cselekménn yel kapcsolatosan felmerült gyanú tisztázására alkalmas intézménye. Ha ön nem bízik ebben az intézményben, akkor javasolnám, hogy tegyen fel például kérdést a legfőbb ügyész úrnak, nyilvánvalóan megnyugtatóan válaszolni fog majd önnek a tekintetben, hogy r endjén folyike a nyomozás ebben a kérdésben. Ami pedig a konkrétumot illeti, hogy hányszor találkoztam Kulcsár Attilával: nézze, erre legalább olyan nehéz lenne válaszolnom, mintha azt kérdezné, hogy hányszor láttam önt a parlament folyosóján. Nem azért, mert legalább annyiszor, hanem az az igazság, hogy normális világban az ember a saját szakmájának környezetéhez tartozó emberekkel való találkozásairól pontos naplót nem vezet. De próbálok önnek konkrétan válaszolni. (Dr. Répássy Róbert: De ez egy bűnöző! – Dr. Répássy Róbert felé:) Ez az ember akkor volt bűnöző, legalábbis abba a gyanúba akkor keveredett, amikor az önök frakcióvezetőjével találkozott. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.) Amikor én találkoztam vele, akkor Magyarország második le gnagyobb bankjának gyanúba még nem keveredett igazgatója volt. (Dr. Répássy Róbert: Nem, nem! Amikor elkövette a bűncselekményt, vele találkozott!) Tudják, ez egy normális cselekmény abban az országban, ahol az emberek élnek. Ön ezt nem tudhatja, mert még ön sem találkozott - a saját pártjának elnökével együtt. (Dr. Répássy Róbert: Honnan tudod? Te csak pénzt kerestél, nem dolgoztál! - Egy hang a Fidesz soraiból: Ki nyúlta le az állami vagyont?) Azt gondolom, hogy találkozhattam Kulcsár úrral minden bizonny al többször mint egy alkalommal és valószínűleg kevesebb mint háromnégy alkalommal. Ezek a megbeszélések Kulcsár Attila kezdeményezésére indultak, a társaságuk egészségbiztosítási pénztári szolgáltatásait kívánták
