Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 18 (175. szám) - Tállai András (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Nagy a jólét” címmel - ELNÖK (Mandur László): - TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök:
1645 Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) : Miután kiderült, hogy a miniszterelnök úr ról van szó, és ebben Mandur úr segített, így folytatom, tisztelt miniszterelnök úr. (Derültség a Fidesz soraiban.) Tájékoztatom önt, hogy én a Magyar Országgyűlés megválasztott képviselője vagyok, és ez a feladatom, hogy érdeklődjek arról, hogy ön mit kív án tenni. Ha ön a saját jólétét meg tudja teremteni, akkor joggal reménykednek az emberek milliói ebben az országban, hogy másokét is meg fogja tudni teremteni. (Zaj, közbeszólások. - Dr. Avarkeszi Dezső tapsol.) Ami a minimálbé rt illeti, azt tudom önnek mondani, hogy az önök kormánya eddig mindössze 3 ezer forinttal emelte a minimálbért. (Podolák György: Nem igaz!) Ami a minimálbér adómentességét illeti, azt tudom mondani, hogy ezzel egyidejűleg azonban elvették ugyanezektől az emberektől a családi adókedvezményt. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Ezt a családi adókedvezményt a mai napig nem adták vissza. Ez volt a kérdésem, hogy mikor kívánják visszaadni. Ami a kétkulcsos adórendszert illeti, az nem kétkulcsos, hanem kétkul acsos adórendszer lesz azért, tisztelt miniszterelnök úr, mert a 800 ezer forint alatti jövedelműek 1 millió 600 ezren vannak Magyarországon, semminemű adókedvezményt nem kapnak az önök kormányától. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban: Így van!) Ami pedi g a reálbérrel való büszkélkedést illeti, ne felejtse el, hogy abban benne van az is, amit a köztisztviselők 2003 júniusában (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , még az előző kormány döntése értelmében kaptak. (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét. - Podolák György: Idő! Majd kapsz rá választ!) Javaslom (Az elnök kikapcsolja a szónok mikrofonját.) , hogy olvassa el az adótörvényeket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Nagyon sajnálom, képviselő úr, jelentősen túllépte az idejét. Egyébk ént a megjegyzésére csak annyit szeretnék reagálni, ha megengedi, hogy ebben a parlamentben… (Dr. Répássy Róbert: De nem lehet!) De igenis, van rá lehetőségem, elnézést kérek. Ebben a parlamentben a Házszabály szerint csak a kormány tagjait, a minisztereln ököt lehet kérdezni, és egyébként neki intézte a kérdést, csak nem miniszterelnöknek szólította. Ezt csak úgy szeretném jelezni. Tehát általában embert nem lehet itt kérdezni. Egy percre megadom a szót a miniszterelnök úrnak viszontválaszra. Parancsoljon, öné a szó, miniszterelnök úr. GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök : A képviselő úrnak valóban nemcsak joga, hanem nyilvánvalóan kötelessége is, hogy részt vegyen a kormány munkájának ellenőrzésében. De tudja, képviselő úr, ez a kötelesség nem menti az embert at tól, hogy tárgyszerű legyen. Az értelmes politikai vita helye valóban itt van, a parlamentben. (Tállai András: Mi nem volt igaz abban, amit mondtam?) Képviselő úr, ha meghallgatná, amit mondok, és nem belebeszélne, némi türelmet tanúsítana, nyilván akkor n emcsak képviselőként, hanem udvarias emberként is bemutatkozhatna Magyarországon. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) (15.10) Soha a magyar történelemben olyan szociális fordulat nem történt, mint Medgyessy Péter kormányának első két évében. (Dr. Répássy Róbert: Ezt komolyan mondod?) Végtelenül sajnálom, ha képviselő úr ezt nem vette észre. Mit szólna hozzá, ha egyszer elmenne például emberek közé, és tájékozódna? Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
