Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - FÜLÖP ISTVÁN (MDF):
1586 Mindent összegezve magam is - és gondolom, képviselőtársaim is - támogatom ezt a javaslatot. A legvégé n hadd fejezzem ki tiszteletemet azoknak, akik ezt az előterjesztést megtették. Ez azt mutatja, hogy a parlament gazdasági bizottságában nemcsak az elmúlt időszakban, hanem a mostaniban is kiváló szakmai munka folyik, és ez a közeg alkalmas arra, hogy a be nne szereplők felülemelkedjenek a pártérdekeken. Azt szorgalmazom és kívánom, hogy minél előbb megszülessen ez a határozati javaslat, hogy a kormány megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyeknek a hatásait mielőbb érezniük kell a vállalatoknak. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Ugyancsak nyolcperces időkeretben megadom a szót Fülöp István képviselő úrnak, MDF. FÜLÖP ISTVÁN (MDF) : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisz telt Államtitkár Úr! Kovács Tibor képviselőtársam említette, hogy nem vagyunk a 24. órán túl; a 24. órához érkeztünk. A gazdasági bizottságban pártoktól függetlenül elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy tenni is kellene az iparágért, mert meg lehetne, ső t meg kell menteni az ágazatot. Én elsősorban az iparban dolgozók, illetve az ebből az iparból megélni kívánók szemszögéből közelíteném meg az adott problémát; egy picit más közelítésben, mint amiket eddig hallottunk, egy picivel több szubjektivitással. A kisvállalkozások évről évre csak azt vették észre, hogy csökken a hazai forgalmuk, ami már ebben az évben szinte a nullával volt egyenlő. Azok a vállalkozások, amelyeknek külpiaci munkalehetőségük - bérmunka - vagy saját anyagos késztermékértékesítési leh etőségük nincs, tönkrementek vagy a csőd szélén állnak. Tudnának ők is minőséget gyártani az uniós piacra, nem csak a bolhapiacra. A több száz éves magyar textil- és ruházati ipar fontos ágazat volt. Voltak hullámvölgyek, volt emelkedés, stagnálás, de dina mikus fejlődés is. A kilencvenes évek végére azonban Magyarországon is bekövetkezett az a tendencia, hogy a textil- és ruhaipar fokozatosan veszített a jelentőségéből. A hazai vállalkozások versenyképessége romlott, ezzel a piaci pozíciójuk is. A nagy hagy ományokkal rendelkező nagy textilipari cégek ugyanúgy tönkrementek, mint a kis gyártók, ezzel az alapanyaggyártás szinte megszűnt. Azok a vállalkozások, amelyek ruházati termékeket gyártanak, a meglévő hazai alapanyag mellett import alapanyagot is kénytele nek feldolgozni. A kisvállalkozások helyzete különösen nem rózsás, mert nem igazán nyílnak meg a lehetőségek a külpiacok felé. A több sebből vérző vállalkozásokat nemcsak az adó, járulék- és bérterhek sújtják, hanem az is, hogy az itt működő multinacionál is cégek a saját portékájukat adják el, és nem az általunk gyártott ruházati termékekre van szükségük. Ők itt igen kedvező adófeltételekkel uralják a piacot. A legnagyobb probléma, ami a kisvállalkozásokat sújtja, a TávolKeletről legálisan vagy illegálisa n beözönlő olcsó, minőségileg kifogásolt textil, illetve cipő- és bőráru. Az áruk behozatalánál irreálisan alacsony a vámérték, hamis az áru megnevezése - például géprongy , így a vám- és áfabefizetésük alacsony, vagy meg sem történik. Amennyiben valós é rtéken vámoltatnának, képeznék áraikat, viselnék az összes közterhet, legálisan működnének, mindjárt nem lenne olyan olcsó az ő minőségileg igen kifogásolt termékük sem. Nem tartják tiszteletben a márkavédelmet, nem okoz nekik gondot, hogy mindent lemásoln ak, és elárasztják vele az ország minden települését. Mindez nekik gátlástalanul ingyen van. Rájuk a fogyasztóvédelmi szabályok sem kötelező érvényűek, míg egy hazai gyártót ennek hiányában büntetnek, őket nem is merik ellenőrizni. Ez a tisztességtelen pia ci verseny, nem egyenlők a feltételek a hazai gazdaságban.
