Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetének enyhítésére szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KOVÁCS TIBOR, a gazdasági bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - NÉMETH ZSOLT (MDF):
1584 Köszönöm. Megkérdezem, hogy a gazdasági bizottság kíváne előadót állítani. (Jelzésre:) Igen. Megadom a szót Kovács Tibor képviselő úrnak. Parancsoljon! Öné a szó, képviselő úr. KOVÁCS TIBOR , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság megtárgyalta a képviselőtársaim által benyújtott indítványt, és azt egyetértéssel és támogatással fogadta, már csak azért is, mert egy olyan problémáról van szó, amely évek óta súlyos és nehéz gondot okoz az ország számos térségében. Különösen azért jelent ez problémát, mert eg yes területeken egyedüli ágazat volt, amely foglalkoztatást nyújtott, és ezen ágazatok hirtelen megszűnése olyan foglalkoztatási gondokat okozott egyes térségekben - többek között abban a térségben is, ahol én országgyűlési képviselő vagyok , ami a mai na pig megoldhatatlan problémát okozott. Ami a képviselők indítványát leginkább indukálta az indoklás szerint is, az az, hogy talán nem történt meg minden annak érdekében, hogy ez a folyamat valamilyen értelemben lassítható legyen, és valamiféle megoldást és átmenetet jelentsen azon foglalkoztatottak számára, akik hirtelen veszítették el a munkájukat. Véleményünk szerint tehát lényegesen kevesebb történt, mint amennyi valójában történhetett volna. Nem lehet azonosulni azzal a véleménnyel, hogy itt a gazdasági fejlődésnek egy olyan stádiumába érkezett az ország, amelynek eredményeként ezen ágazatok teljes leépülését tudomásul lehetne venni, mert hiszen nálunk lényegesen fejlettebb és nagyobb bérszinttel rendelkező európai uniós tagállamokban is él és létezik ez az iparág a mai napig is, tehát elsősorban nem ez az a probléma, amely ennek az ágazatnak az úgymond nehéz helyzetét eredményezte. A vizsgálatok és kutatások sorozatára utalt már az államtitkár úr is, de az expozéban is a képviselő úr. Sajnálatos módon ezt követően nem történtek olyan lépések, amelyek érzékelhető változást eredményeztek volna. Csak egy példát, mert sokkal több idő nincsen. A versenyképesség kérdésköréről beszélt az államtitkár úr. Sokakban megfogalmazódik az a vélemény, hogy nem lehet verse nyt teremteni egy olyan ágazatban, ahol hatalmas mennyiségű áru áramlik be az országba, ami nem lenne persze probléma, ha ez után az áru után valamennyi közterhet, amit meg kell fizetni, valóban meg is fizetnének. Legendák vannak arról, hogy ebben az ágaza tban mik nem történnek, és bizony akár a törvényalkotás oldaláról, akár a törvényalkalmazás oldaláról ezt a folyamatot mindenképpen lassítani lehetett volna. Mi, a többség, de nemcsak a többség, hanem a bizottság egyhangúlag támogatta az indítvány általáno s vitáját. Úgy gondolom, hogy azok a kezdeményezések, amelyeket képviselőtársainkkal ezen indítványban megfogalmaztunk, mindenképpen teljesíthetőek. Még nem vagyunk a 24. óra után, ez a bizottság tagjainak a meggyőződése. Van még mit tenni, és ha ezek a lé pések gyorsan és határozottan történnek, akkor ebben az iparágban is lehet még eredményeket fölmutatni. Szeretnék még egyszer emlékeztetni arra, hogy a bizottság egyhangúlag ajánlotta általános vitára az országgyűlési határozati javaslatot. Köszönöm szépen . (Taps.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most 8 perces időkeretben adom meg a szót képviselőtársaimnak, elsőként Németh Zsolt képviselő úrnak, MDF. NÉMETH ZSOLT (MDF) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A textil- és ruházati, valamint a bőr- és cipőipar súlyos helyzetére egy olyan mondat szerepel az országgyűlési határozati javaslatban, mely szerint eddigi történetének legkritikusabb helyzetébe jutott. Kovács Tibor képviselőtársam említette, hogy nem vagyunk túl a 24 . órán, de mikor benyújtották ezt a javaslatot, mindenképpen a 24. óra elején lehettünk, amióta sok idő telt el, és megállapíthatjuk, hogy az eltelt néhány hónapban is jelentősen romlott ennek az ágazatnak a helyzete. Ha egy hárompárti javaslat van, akkor az ember hajlamos arra, hogy kevésbé fogalmaz az okokban karcosan, kevésbé keresi a mai meg az előző kormányzat felelősségét, és energiáit inkább arra fordítja, hogy valamilyen megoldást találjunk. A megoldásra jelentős mondatok hangzottak el,
