Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 13 (174. szám) - Az ülésnap megnyitása - A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások különadójáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HARGITAI JÁNOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
1495 elhangzott ennek a törvénynek is a rövid expozéja. A kormány sem akarja külön exponálni magát itt egy önálló megszólalással. Nincs is miért tennie, a kormány sem lehet önmagára büszke. Mintha maf fiamódszerek működnének a kormányban, mintha egy orosz maffiafilmet látnék: a miniszterelnök közjogi felhatalmazással, mint a száz leggazdagabb magyar egyike elmegy két nagy bank vezetőjéhez - az egyik persze a Bankszövetséget képviseli, a másik az OTPt, a legnagyobb bankot képviseli - , és az urak megegyeznek valamiről két évre, átmenetileg. A közjogi felhatalmazással rendelkező azt mondja, hogy mi vagyunk az erősebbek, és márpedig ezt elvesszük tőletek. Elkezdődik az alkudozás, és a három úr alkujának er edményeként valami idekerül az Országgyűlés elé. Amit persze utólag a szocialisták vezérszónoka úgy énekel meg, hogy elvártuk a kormánytól, hogy igazságot tegyen, hogy elvegyenek azoktól, akiknek több van, mert lenn nagyobb a szükség. Ebből semmi sem igaz. Ebből semmi sem igaz, mert a szocialistáknak fogalmuk sem volt arról, hogy a kormány és a bankok milyen alkura készülnek! Ez egy utólagos megéneklése a dolgoknak. Ez egy milyen irány, amit most Magyarország követ? Az Európai Unió iránya. Persze, megpróbál nak európai fogódzókat találni, és Gőgös képviselő úr a költségvetési bizottság többségi véleményének álláspontjaként meg is találja a hivatkozási alapot Dániában. Csak azt elfelejti hozzátenni, hogy ott, ahol az Európai Unió él, nagyon kis mértékben ilyen , csak hasonló eszközökkel, ott monopolhelyzetet adóztat. Ez igaz például Dániára. Monopolhelyzetet adóztat. (Gőgös Zoltán: Ausztriára is igaz.) Itt szó nincs arról, hogy a pénzintézetek valamifajta monopolhelyzetben lennének, és ezért jutnának többletjöve delemhez, és ezért meg kell őket adóztatni. Nem, ez az irány, amit Magyarország követ, nem az Unió iránya, hanem sokkal inkább Belorusszia, ha már európai országot keresünk, Fehéroroszország, Jordánia, Türkmenisztán, Maldívszigetek, és még lehetne sorolni ezeket az országokat, de semmiképpen sem az Európai Unió iránya. Hogyan változtak a dolgok? Először azt hallottuk a sajtón keresztül, hogy 30 milliárd kell, legalább két évig kell, ameddig ez a kormány regnál, és ezt úgy akarja a kormány elérni, hogy a tá rsasági adót növeli 8 százalékkal: 16ról fölemeli 24 százalékra, ami persze csak a pénzügyi szektorban lenne izgalmas. (9.30) Ezt állítólag azért vetették el, mert alkotmányossági aggályokat vetne fel egy ilyen típusú különadóztatás. Az alkotmányossági ag gályokkal egyetértek. A másik ok, amiért elvetették: mivel annak a két úrnak, akikkel a kormányfő tárgyalt, és a mögöttük lévő érdekeknek ez abszolút nem felelt volna meg, ezért is vetették el, tegyük hozzá, ezért formálták át az egé szet. Csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a 30 milliárd jöjjön, de hogy honnan jöjjön, az számukra érdektelen. Ha nem a külföldi tulajdonban lévő magyar nagybankok fizetik meg ezt az összeget, akkor szedjük be máshonnan. Akkor szedjük be a kicsi vállalkozásoktól vagy maximum középvállalkozásoktól, a takarékszövetkezetektől ennek egy meghatározó részét, és szedjük be a szintén középvállalkozásként vagy kisvállalkozásként működő hazai lízingcégektől, mondjuk, olyan lízingcégektől, amelyek mögött nincsenek ott a nag ybankok. Hiszen az összeg a lényeg: 30 milliárdot kapnunk kell, mert céljaink vannak vele, hogy igazságosabbá tegyünk sok mindent, ahogy Göndör képviselő úr fogalmazott. És ilyen szempontból mindegy volt, hogy a hazai kisvállalkozásoktól vagy középvállalko zásoktól vagy esetleg a nagybankoktól szedik be ezt az összeget. Persze azt nem is kell megemlíteni, hogy amikor az urak tárgyaltak, akkor csak a nagybankok képviselőivel tárgyaltak, a takarékszövetkezeti vezetőket elfelejtették meghívni erre a tárgyalásra . Több mint 180 takarékszövetkezet van Magyarországon; a pénzügyminiszter nem tartotta fontosnak, hogy leüljön velük tárgyalni. Események után tárgyalt persze - a takarékszövetkezeti vezetők is
