Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 12 (173. szám) - Az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - KÓSA LAJOS (Fidesz):
1471 szíves eltörölni az alanyi jogon járó családi pótlékot! Mert egyébként önök ugyanezeket a dolgokat csinálják. Tehát ilyenkor tisztázza magába n, hogy most akkor melyik elvet képviseli. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Szabó Zoltán képviselő úrnak, MSZP. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök ú r. Nem gondolom, hogy nekünk az elveinkkel Kósa Lajos képviselő úr számára kellene elszámolnunk, de ha már így faggat, akkor megpróbálom elmagyarázni, bár tudom, hogy nehéz követni. Vannak olyan juttatások, tisztelt képviselő úr, amelyek azon a jogon járna k, hogy valaki a Magyar Köztársaság állampolgára. Ilyen juttatás például az, hogy ingyenesen járhat iskolába. Nem jut eszébe senkinek az, hogy a jobb módú gyerekektől tandíjat szedjünk az általános és középiskolákban azért, mert ők nincsenek rászorulva az ingyenes közoktatásra. Vannak olyan területek, ahol közjó az, hogy az állam, a költségvetés mindenki számára biztosít bizonyos juttatásokat; ilyen például a tudás. (20.10) És vannak olyan, döntően nem juttatások, hanem jövedelemkiegészítő vagy ha úgy tetsz ik, pénzbeli juttatások, amelyeket nem feltétlenül érdemes, ha az állam szűkében van - márpedig szűkében van az anyagi javaknak - a leggazdagabbaknak is adni, hiszen ők nincsenek igazán rászorulva, az ő családi büdzséjükben elenyésző, zsebpénznek is kevés az az összeg, ami ezáltal oda jut, míg ugyanez az összeg egy nagyon szegény és (Kósa Lajos: Ingyenes tankönyv, ezt ti mondtátok!) nyomorgó… Én beszélek, képviselő úr! Biztos vagyok benne, hogy az elnök úr megadja önnek is a szót, ha megnyomja a gombot. Míg ezzel szemben, ha azok között a családok között osztjuk fel az így megmaradó pénzt, akik igazán rá vannak szorulva, akkor ott segítséget tudunk nyújtani. Tisztelt Képviselő Úr! Elismerem, hogy ez egy filozófiai különbség a két oldal között. Önök úgy gondo lják, hogy minél több támogatást az önök által középosztálynak nevezett legjobb módúaknak - minél jobb módú valaki, annál több támogatást , mi meg azt mondjuk, hogy lehetőség szerint a támogatások oda jussanak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk. ELNÖK ( dr. Deutsch Tamás) : Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, Fidesz. KÓSA LAJOS (Fidesz) : Szabó úr kedvéért még egyszer elmondom. (Tóth István: Lassan mondjad!) Egész egyszerűen tele van a Szocialista Párt választási programja oly an ígéretekkel, amelyek éppúgy támogatják a leggazdagabb szülők gyerekeit, a leggazdagabb jövedelműeket, mint a legszegényebbeket és a legrászorultabbakat: ingyenes szívgyógyszer, ingyenes utazás a lakóhely és az iskola között, ingyenes tankönyv, ingyenes iskolai étkezés. Szabó úr tudja a legjobban! Csak azt nem értem, hogy akkor miért ostoroz ezzel bennünket. Arról nem is beszélve, hogy a Szocialista Párt programja tele van olyan dolgokkal, amelyek egyenesen a leggazdagabbakat támogatják és a legszegényebb eket nem; hiszen gondoljuk csak meg, a tőzsdei árfolyamnyereség adóztatásának problémája vajon tényleg a legszegényebbek számára jelent adókedvezményt? Csak azért mondom ezt, tisztelt képviselő urak, mert amikor ilyen típusú felvetéseket hallunk folyamatos an, amit a politikai államtitkár úr mondott, akkor sosem halljuk azt, hogy mi ezt mindig hozzátettük, hogy igen, a gyerek az érték. Mi ezt így gondoljuk, ha önök nem így gondolják, az egy másik felfogás. De a gyerek érték, és úgy gondoltuk, hogy ezt jelezn i kell azzal, hogy az állam minden gyerek után családi pótlékot fizet. De valóban nem erre tettük a családtámogatás legfontosabb hangsúlyát, mert ezt egyébként mi is szimbolikusnak véltük. Önök
