Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. szeptember 7 (162. szám) - A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. MIKES ÉVA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
133 kisebbnagyobb módon, de folyamatosan foglalkozunk ezzel a kérdéskörrel mint feladattal, egyébként nemcsak az egymást követő kormányok, hanem a jogalkotás is. Azt is fontos megemlíteni, hogy már 1992ben az 1026/1992. számú kormányhatározat egy teljes felülvizsgálatot irányoz elő - a különös eljárásokra is kiterjedő felülvizsgálatot , majd ezek után az 1052/1999. és a később hatályon kívül helyezett 1057/20 01. pedig pontos feladatokat tűz ki, kodifikációs bizottságot állít fel, és a cél ezekben a kormányhatározatokban egyértelműen egy egységes közigazgatási eljárási törvénynek a megalkotása. Miután a kodifikációs bizottság megkezdi munkáját, 2003 januárjában ismert módon a kormány elfogadja a szabályozási koncepciót. Ezen szabályozási koncepció mentén készül el ez az előterjesztés. De ez az előterjesztés, többen indokolták, hogy miért, azóta is folyamatos változásokon ment át; többen felvetették a felkészülés menetében, amikor értesültünk róla, hogy nagy törvényként ezzel kezdi a Ház a munkáját, hogy ez nem is az, amivel tavasszal foglalkoztunk. Ami önmagában véve nem probléma, csak azt jelenti, hogy a szakmai viták sem kerülnek nyugvópontra nyilvánvalóan e tö rvény tekintetében. A megváltozott politikaitársadalmi tulajdonviszonyok említésével sem akarnám az időt húzni. Az teljesen egyértelmű, hogy olyan mértékben és olyan módon változtak meg ezek a viszonyok, amelyek már nem teszik lehetővé további toldozgatás átfoldozgatását ennek a törvénynek, hanem valóban újra kell alkotni az egészet, még akkor is, ha jó néhány szabály változatlanul vagy csak kevéssé megváltoztatva éli túl ezt a törvényalkotói munkát. Az Európai Unió elvárásait is többen említették itt, ami vel az alapelvek tekintetében egyetértek, hiszen egyrészt a példamutatással, másrészt az elvárással, harmadrészt mindenfajta kifejtett módon létezik egyfajta uniós elvárás, amellett, hogy azért azt szögezzük le nagyon határozottan, hogy nemzeti kompetenciá ban hagyja az Unió a közigazgatási eljárás szabályozását. Tehát konkrét elvárásról itt nem beszélhetünk, csak olyan alapelvek érvényesíthetőségéről, amelyek egyébként nem többek és nem mások, mint amely alapelvek érvényesülése normális demokratikus elvárás ok mellett a hatékonyság, gyorsaság és ügyfélcentrikusság követelményeként egyébként is előkerült volna. Tehát azért nem tartom én szükségesnek külön az uniós elvárásokat itt méltatni. Azt gondolom, hogy minden demokratikus és fejlett közigazgatású ország hasonló alapelvekre juthat magától is. Messze nem érintve az összes kérdést, amelyek majd persze a részletes vitában úgyis előkerülnek, és számos módosító indítvány tárgyát fogják képezni, most - különösen az órára ránézve - megkísérlek még néhány problémá ról szót ejteni. Elsődlegesen itt a történeti utalásokban többen említették - magam is - az egységes közigazgatási hatósági eljárási törvény iránti igényt. Ezt azért mondom, mert mindannyian tudjuk, akik ezzel foglalkozunk, hogy kétfajta szabályozási filoz ófiából indulhattunk volna ki, az egyikben elsődlegesek, a másikban másodlagosak az általános eljárási normák. Még akkor is, ha Európában, ahol ez a kétféle közelítés ismert, közeledni, összecsiszolódni látszik ez a kétféle filozófia. A magyar szabályozás eddig is egyértelműen egyfajta vegyes szabályozás volt, és azt gondolom, nagyon nagy viták övezték azt a megoldást, hogy végül is megmarad, és a szabályozási koncepcióban, illetve most a normaszövegben is egyértelműen megmarad az általános szabályok, a kül önös eljárások, illetve a kivett eljárások hármassága. A tervezet a kivett eljárásokról egy taxatív felsorolást tartalmaz - egyébként ez helyes is , és 17ről 4re csökkenti a különös eljárások számát - ez önmagában véve egyébként örvendetes tény , és me gállapít két olyan ügyfajtát nevesítve, ahol törvény, illetve kormányrendelet más szabályokat állapíthat meg. De ettől függetlenül és ezen felül a tervezet számos helyen kijáratot enged az általános szabályok alól, mindenhol törvény vagy kormányrendelet ál tali szabályozásra. Persze elfogadhatnánk egy olyan érvet vagy mondhatnánk azt, hogy ez megfelelő rugalmasságot biztosít, és ezek az érvek el is hangzanak, ugyanakkor szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy az eltérő rendelkezések köre így szabadon bővít hető.
