Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz):
1320 Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azzal kezdeném, amivel Simicskó István befejezte. Önök cselekvő kormányzást ígérnek, mégis tényleg úgy tűnik, hogy kiélezett szituációban, éles kérdésekben valahol a kormány próbálja meg a döntési helyzetet, a felelősséget - még akkor is, ha ez visszalépést jelent - lenyomni ide, a parlament s zintjére. Ez nem minden esetben célszerű, már csak azért sem, mert valóban el lehet bújni a kollektív felelősség mögé, de ez sok esetben nem biztos, hogy az ország védelmi helyzetének előnyére szolgál. Keleti György elnök úr azt mondta, hogy nem tudja, mi az a szituáció, keresni kell azt a szituációt, amikor terrorveszély esetén, terrorfenyegetettség esetén a honvédségnek szerepe lehet. Korábbi felszólalásomban is utaltam erre, hogy tipikusan azok a terrorveszéllyel kapcsolatos tevékenységek, melyek általáb an az állampolgár számára, a sajtó számára nem nyilvánvalóak, hiszen ezek folyamatos szemmel követésére különböző szervezetek jöttek létre, ez tipikusan kormányzati feladat- és felelősségi körbe tartozik. Említhetnék egy konkrét példát is, biztos, hogy eln ök úr meg tudja erősíteni. Történetesen, ha ezek a szervezetek olyan információk birtokába jutnak, melyek, mondjuk, a Paksi Atomerőmű biztonsági intézkedéseinek fokozására, adott esetben légvédelmi ütegek telepítésére vonatkoznak, nyilvánvaló, hogy a kormá nynak kötelessége ezen biztonsági kockázatot a minimálisra szorítani, és a szükséges intézkedéseket meghozni, holott ezek abban az esetben, ha ez az újabb minősített időszak bevezetésre kerül, akkor megelőző védelmi helyzet kategóriába kerülnek, mert nyilv án majd a parlament elé kell hogy kerüljön, és az eddigi szabad kezet és a kormányzati cselekvőképességet fogja lebénítani. Ezért nem értjük igazándiból a kormányzat és a kormánypárti politikusok szándékát. ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Szintén két p ercre megadom a szót Simicskó István képviselő úrnak, Fidesz. DR. SIMICSKÓ ISTVÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, most már visszafogottabban fogok reagálni, de még egy fontos gondolatot szeretnék megosztani tisztelt képviselőtársaimmal, hiszen úgy látom, hogy a vita alapvetően kettőnk között abban van - egyfajta filozófiai vagy biztonságpolitikai felfogásbeli vita is van közöttünk és politikai is , hiszen mi abból indulunk ki, hogy Magyarország biztonsága a legeslegfontosabb. Ezt tartjuk alapv ető kérdésnek. Önök pedig elsődlegesen a hatalom megszerzését és megtartását tartják a legfontosabbnak - úgy látom , hiszen néhány tucatnyi szavazat megszerzésének reményében képesek túllicitálni egymáson SZDSZes képviselőtársaikkal együtt, hogy ki az, a ki véglegvégleg vagy véglegvéglegvégleg megszüntesse a sorkatonai szolgálatot. (23.20) Mi azt mondjuk, hogy szűnjön meg a kötelező sorkatonai szolgálat, de az ország biztonságát nem vagyunk hajlandóak feláldozni azért a néhány tucat szavazatért, amit ez ért esetleg be lehet hajtani egyegy választás alkalmával. Jó, ha egy dolgot szintén tisztázunk, az pedig nem más, mint az önök próbálkozása a sorkatonai szolgálat megszüntetésére, az önkéntes, hivatásos haderő kialakítására, inkább így mondom. Ez egy kísé rlet, ez egy olyan kísérlet - ezt önök is, ha leülnek és nyugodtan végiggondolják, őszintén elmondhatják , amilyenre nem volt még példa. Ez egy kísérlet, 136 év után megszűnik a kötelező sorkatonai szolgálat Magyarországon. Ne csináljunk visszacsinálhatat lant, ne tegyünk visszacsinálhatatlan dolgokat - a miniszterelnök úr gyakran használja azt, hogy csinálni, megcsinálni Magyarországot, úgyhogy már én is alkalmazom itt az ő retorikai szótárából ezt , tehát visszacsinálhatatlan folyamatokat ne generáljunk. Úgy érzem, odáig megérett a helyzet, hogy a kísérletet megtegyük, ezt a kísérletet elfogadjuk. Egyelőre nem bizonyított a szerződéses Magyar Honvédség működése, valljuk be őszintén, még békeviszonyok közepette sem. Ettől függetlenül bízunk benne, hogy maj d a költségvetésben is viszontlátjuk azokat a szükséges pénzeszközöket, amelyek az önkéntes haderőre történő átálláshoz
