Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - BABÁK MIHÁLY (Fidesz):
1307 Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Állam titkár Úr! Mélyen tisztelt államtitkár úr, végtelenül örülök, hogy ön van ma bent, mert fiatal ember lévén szeretnék önnél lobbizni, mégpedig véleményemet elmondani, és gondolom, korosztálya kapcsán fogékonyabb is erre a kérdésre, amit mondani szeretnék. Én úgy gondolom, nem az a kérdés, hogy hány minisztérium van, hanem az, hogy milyen drága, mit csinálnak, milyen feladat van, milyen hatékonysággal dolgoznak, tehát igazából az a szervezet, amely igazgat, stabile és hatékony, mit végez, és mennyire eredmé nyes. Nézze, államtitkár úr, tisztelt elnök úr, úgy gondolom, ha elfogadják - szakmám is az igazgatásszervezés , nem az a lényeg, hogy hány minisztériummal oldom meg egy kormányzás feladatát, hiszen ez az önök dolga, önök ezt meghatározzák, és így fognak kormányozni, de azért mindig fontos meghatározni a szakmában a célt, a feladatot, a szervezetet és a feltételt. A cél mindenképpen egy bonyolult fogalom; azt önök tudják, kormányozni szeretnének, és különböző prioritásokat állapítanak meg. Ezekhez a priori tásokhoz kell feladatokat összegezni, szervezetet és feltételt alakítani. Szeretnék, tisztelt államtitkár úr, lobbizni önnél a sport- és ifjúsági ügyek vitelében, mert hangsúlyozom, lehetnek kisebb minisztériumok, lehetnek olcsóbbak, és értem azt a szándék ot is, sőt biztos vagyok benne, hogy a kormányzatnak az a szándéka, hogy csökkentse a központi igazgatás költségeit. De ezen belül nem sikkadhatnak el területek és feladatok, célok és feladatok. Úgy gondolom, ilyen a szociális kérdések, a család kérdése; m ert ez eléggé eltörpülő és manapság elmosódó értékrend, de egy társadalom, egy ország létezésének nagyon fontos színtere a család, valamint a foglalkoztatás - ez egy olyan feladatkör, amely, úgy gondolom, együvé tartozik. Tudniillik, ha valaki csak szociál isan akar kezelni egy problémát, és nem intézkedik, és nem egyben, ökumenikusan nem foglalkozik a foglalkoztatás kérdésével, és nem vizsgálja a családot, akkor úgy gondolom, hogy hibás következtetésekre, hibás intézkedésekre fog sor kerülni. Nagyon biztató számomra az, hogy az egészségügyet minden szociális témakörről leválasztják, és az egészségügy az egészségügy. És akkor most következik a kérésem, hogy a sport- és ifjúsági kérdéshez mindenképpen szükség van az Ifjúsági és Sportminisztériumra, államtitkár úr, és ezért hivatkoztam az ön korára is. Csatlakozom Szakács Imre kiváló képviselőtársam és kiváló polgármester úr, dr. Gémesi György véleményéhez is: az olimpia évében nem tehetjük meg ezt, és ebben az országban nagyon fontos, sőt úgy gondolom, hogy a j övőt illetően nagyon fontos, hogy az ifjúsággal és a sporttal külön minisztérium foglalkozzon, külön feladatfelelőse legyen ennek a kérdéskörnek. Mondom ezt mindazért, mert úgy gondolom, hogy a sportfeladatok, a prevenciók, az ifjúsággal való foglalkozás a jövővel való foglalkozás. Úgy gondolom, a mostani átalakítása és megszüntetése e minisztériumnak, e tárcának a bizonytalanságot erősíti e tekintetben, és gyakorlatilag a jövőképből vesz el egy nagyon fontos szeletet. Úgy gondolom, hogy az ifjúsági és spor tfeladatok hasznos tevékenykedésének, munkájának egészséghozadéka van. Nézze, úgy lehet ebben az országban életminőség, ha a gyerekek, a fiatalok jó entréet kapnak, lehetőséget kapnak arra, hogy egészséges felnőttek legyenek. Akkor nem terhelik majd az eg észségügyet, nem lesznek betegek, és boldogabb emberek lesznek. Úgy gondolom, meg kellett érteni a polgári kormány idejében is és el kellett fogadtatnunk, hogy egészséges nemzedékre van szükségünk, egészséges életmódra, életformára, tömegsportra és egyálta lán erre a korszerű, mozgással teli életformára, mert ennek egészséghozadéka van, és teljes életet tudnak élni az emberek. (22.20) Nézze, államtitkár úr, tudnék mondani arra példákat, hogy hol lehetne takarékosabb államot megvalósítani. Ön is bizonyára tud ja, és azt hiszem, a kormány többi tagja is, hogy nagyon sok a bonyolító kft., háttérszervezet. Nézze, a pályázatok 20 százalékát elbonyolítják. Személyes tapasztalataim kapcsán az államkincstári, a megyei és az országos szervezetek mindenféle bürokratikus duplázott szerződéskötései rengeteg pénzt visznek el, és agyonbonyolítják az életünket.
