Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 11 (172. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2002. évi XI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Világosi Gábor): - DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF):
1300 pusztán csak tartózkodjunk, hanem mi, ellenzéki képviselők a törvényjavaslatra nemmel szavaztunk, általános vitára való alkalmasságát vitattuk, és nem is támogatjuk a törvényja vaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Világosi Gábor) : Köszönöm. Most megkérdezem, hogy a gazdasági bizottság nevében kíváne valaki felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Nem. Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Mo st az egyes képviselői felszólalások következnek, a házbizottsági megállapodásnak megfelelően 1010 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Csáky András képviselő úrnak, MDF. DR. CSÁKY ANDRÁS (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Áll amtitkár Úr! Expozéját egy, a gazdasági életből vett szólással indította, amely talán freudi elszólásnak is tekinthető, tekintve, hogy a jelenlegi ismereteink szerint az izmok posztmitotikus sejtek, tehát azok növesztése eléggé nehézkes miután elpusztultak . Ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán az embernek egy morbid vicc jutott az eszébe. Amikor amputáció után a műtőből kitolt beteg ébredezik, akkor a sebész doktor mondja neki, hogy uram, van egy jó hírem és egy rossz hírem, melyikkel kezdjem. Azt mondja a beteg: mondja a rosszat. Sajnos, nem a beteg lábát vágtuk le. Ezek után mi a jó? De a beteg kezd gyógyulni. Miért mondom ezt a dolgot? Mert eléggé vegyes ebből a szempontból ez az előterjesztés, és teljesen jogos, amit mondott Salamon képviselő úr, hogy mi ndig a felálló kormány kompetenciája az, hogy milyen szerkezetben képzeli el a működését. Úgy gondolom azonban, egyetértünk abban, hogy a közigazgatásnak, az állami életnek nem feltétlenül tesz jót, ha négyévenként vagy kétévenként a struktúrája változik; akkor, amikor az alkalmazottaknak folyamatosan változásokhoz kell igazodniuk, akkor ez a munka hatékonyságát nem feltétlenül segíti elő. Talán a véletlen hozta úgy, hogy a Magyar Demokrata Fórum frakciójából két orvos az, aki hozzászól ehhez a dologhoz. Én mint patológus az egészségügyi résszel szeretnék foglalkozni. Kifejezetten örülünk annak, hogy végre visszatért a kormány az előző kormányzati ciklusban megfogalmazott alapelvhez, hogy az egészségügy és a szociálpolitika területeit lehetőleg szét kell vál asztani abból a megfontolásból, hogy szerencsétlen egészségügy az elmúlt években - lehet azt mondani, hogy évtizedben - folyamatosan kénytelen magán hordani a szociálpolitika terheit is. Az előző ciklusban pont azért lett szétválasztva a két terület, úgyne vezett profiltisztítást indítottunk el annak érdekében, hogy valóban az egészségügy csak az egészségügy kérdéseivel, az egészséggel foglalkozzon, és ami a szociálpolitika területére tartozik, és ami egyértelműen az állam feladata, más forrásokból egy önáll ó minisztérium keretében valósuljon meg. Tiltakoztunk is két évvel ezelőtt, amikor ezt a két tárcát összevonták, mert féltünk attól, ami bekövetkezett, hogy háttérbe szorul ebben a kényszerházasságban maga az egészségügy ügye, holott jól tudjuk, hogy a nép egészségügyi mutatóink Európában nagyon rosszak. Nagyon jellemző, talán freudinak is nevezhető a törvényjavaslat indoklása, amikor ezzel kapcsolatban azt mondja, hogy az ily módon egészségügyi minisztériumként tovább funkcionáló szervezet a profiltisztítás révén az eddigieknél célirányosabban és eredményesebben biztosíthatja az egészségügy kormányzati feladatainak teljesítését. Ez egy vallomásnak tekinthető; vallomás az elmúlt két év egészségüggyel kapcsolatos ténykedéséről a kormá nynak, amely tulajdonképpen a csőd szélére, a működőképesség szélére sodorta az ágazatot. Pont ebből kifolyólag mi üdvözöljük, hogy visszakapja az önállóságát a tárca, habár ha fél szemmel a félig benyújtott költségvetés kereteit nézzük, akkor a másik szem ünk elkezd sírni, mert ez az önállóság nagyon relatív lesz abban a gúzsbakötöttségben, amit a költségvetés szán az egészségügyi tárcának az elkövetkező évben.
