Országgyűlési napló - 2004. évi őszi ülésszak
2004. október 4 (170. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
1019 Az olimpia utáni politikai zűrzavarban üdítő pillanatok voltak olimpiko njaink, edzők és szakemberek visszaemlékezései, beszélgetései. Szeptembertől több ezren, talán több tízezren kezdtek el kajakozni vagy kenuzni, úszni, vívni, vízilabdázni, és sorolhatnám tovább. Ebben az örömteli, emelkedett, sokszor euforikus hangulatban hidegzuhanyként érte a magyar sportszerető és sportolói társadalmat, hogy az új miniszterelnök meg kívánja szüntetni a Sportminisztériumot, és egy címzetes államtitkár által irányított hivatallá alakítja át. Teszi ezt annak ellenére, hogy az olimpia előtt szó szerint a következőket nyilatkozta: “A minisztérium megszüntetése szakmailag és politikailag is hibás döntés lenne. A magyar sportnak erős képviseletre van szüksége a kormányban, de az élet más területén, például az üzleti tárgyalások során is. Nemcsak hiba lenne a minisztérium megszüntetése, hanem végzetes kárt okozna.” Ezek után teljességgel érthetetlen a miniszterelnöki döntés, mellyel Gyurcsány Ferenc másodszor lökte el magától a legsikeresebb ágazatként működő magyar sportot. Először, mikor két hét tel az olimpia előtt, talán politikai karrierjének építése okán, nem törődve azzal, hogy milyen hatást vált ki a legnagyobb nemzetközi megmérettetésre készülő magyar sportdelegáció eredményességében, benyújtotta lemondását az akkori miniszterelnöknek; majd most, második alkalommal, amikor korábbi nyilatkozatai ellenére megszüntetni kívánja előző munkahelyét, arról bizonyítványt kiállítva, és ezzel a sport képviseletét egy államigazgatási feladatokat ellátó hivatalba helyezi. És hiába az elhangzott miniszter elnöki magyarázkodások, hogy “majd rajta tartom a kezem a magyar sporton”, vagy hogy “ezzel miniszterelnöki rangra emelem a sportképviseletet”! Ismétlem, hiába az elhangzott miniszterelnöki magyarázkodások, hogy “majd rajta tartom a kezem, a szemem a magya r sporton”, vagy hogy ezzel miniszterelnöki rangra emeli a sportképviseletet. Mindannyian tudjuk, hogy Gyurcsány Ferenc ezen döntésével a magyar sport - kezdve a diáksporttól, a szabadidősporton át, a fogyatékossporton keresztül egészen az élsportig - leér tékelődött. Sokakkal együtt jómagam sem értem, aki lassan négy évtizede tevékenykedem a sport különböző területein, miért zavarta miniszterelnök urat a legeredményesebb húzóágazat miniszteriális képviselete. Miért akar áterőltetni egy korábbi véleménye sze rint szakmailag és politikailag is hibás döntést, és miért okoz ezzel, saját szavaival élve is, végzetes kárt a magyar sportnak? Nem tudom, miért nem érdemlik meg az elhivatott, a jövőt építő és a magyar nemzetnek oly sok dicsőséget szerző sportolók, sport szakemberek, hogy egy csak értük, csak velük foglalkozó miniszter ülhessen a magyar kormányban?! Nehéz lesz elmagyarázni a sportot oly mértékben támogató szponzoroknak, hogy mi, sportolók nem vagyunk már olyan fontosak a magyar kormánynak. És majd nehéz le sz azt is tudomásul venni, hogy a nemzetközi szakmai fórumokon, konferenciákon és tárgyalásokon a magyar sportot nem a kormány minisztere képviseli. És fel kell hagynunk ezentúl azzal is, hogy a hazai rendezésű nemzetközi viadalok után nem a magyar kormány sportminiszterétől vehetik át versenyzőik a díjakat. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! E folyamatot végignézve Magyarország miniszterelnökének szavahihetősége kérdőjeleződik meg e döntése kapcsán, melyet a Magyar Demokrata Fórum meggondolatlannak és f elelőtlennek tart. Ezzel a tradicionálisan eredményes, oly sok nagyszerű, világraszóló sikert arató magyar sportot méltatlan helyzetbe hozza. Az MDF elfogadhatatlannak tartja a Sportminisztérium megszüntetésével kapcsolatos miniszterelnöki törekvéseket, és felszólítja Gyurcsány Ferencet, hogy állítsa le ebbéli aktivitását, vonja vissza a Sportminisztérium megszüntetésével kapcsolatos javaslatát, és nevezzen meg egy olyan, a sportban - hangsúlyozom: a sportban, és nem a politikában - szerzett érdemeiben is e lismert, közmegbecsült miniszterjelöltet, aki erre a posztra méltó és alkalmas lenne. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
