Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Az Országgyűlés felhatalmazásának megadásáról az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 22. §-a alapján az M5-ös autópályának a matricás rendszerbe történő bekapcsolásához, valamint továbbépítéséhez szükséges koncessziós szerződés módosítá... - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz):
100 ELNÖK (Harrach Péter) : Fó nagy János képviselő úré a szó. DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy egyetértsek Botka képviselőtársammal abban, hogy nagyon jó, hogy valóban ez a tíz éve húzódó dolog rendeződni látszik, nagyon jó, hogy az M5ös továbbhalad Szeged felé, és hogy a végén kezdjem, ha ezzel csak az lenne a feladat, hogy támogatni kellene a két módosító javaslatot, magam és a Fideszfrakció is, gondolom, mind a szegedi elkerülő t, mind a másik projektet - és hozzáteszek egy harmadikat, mind az M5ösnek Röszkéig való elvitelét - támogatjuk. A helyzet azonban az, hogy a dolog ennél sajnos bonyolultabb. Részben talán nem véletlen, hogy az M5öst mindig az érdektelenség leple alatt h ozza a kormány a Ház elé, most is csak egy kicsiny, de lelkes képviselői csoport hallgat itt minket… (Kuncze Gábor: Miért nem vagytok itt?) A java itt van, képviselő úr, tudom, de nem véletlen, hogy vagy az éjszakai órákban, vagy így a nyári kánikula előtt i érdektelenségben lopakodik ide a kormány az M5össel kapcsolatos ötleteivel. A jegyzőkönyv és a nem déli megyékben lakó másik mintegy kilencmillió honfitársam számára mondom, hogy amiről itt most olyan lelkesen beszélünk, az Magyarországnak alapáron 671 milliárdjába kerül, plusz ha a meglévő szakasz kivásárlását hozzávesszük, az mintegy 740750 milliárd forintjába kerül az országnak, ez a 150 kilométer, belátom, mind az Alföldnek, mind DélMagyarországnak nagyon fontos út. De nem akarom megelőlegezni az e zzel kapcsolatos őszi, gondolom, elég részletes és sokakat érdeklő vitát, és engedjék meg, képviselőtársaim, hogy az előttünk lévő javaslatra szorítkozzam. Ne beszéljünk arról, hogy a kormány ennek az ügynek a megoldásában miért kapitulált, mié rt fogadta el eleve a koncesszor jogi álláspontját, miért szabott saját magának határidőket, miért kényszerítette bele magát egy lehetetlen tárgyalási szituációba, miért állt ki a miniszterelnök a saját miniszterének a háta mögül, gyengítve pozícióját - ne beszéljünk róla, majd ősszel megbeszéljük. Beszéljünk az országgyűlési határozatról! Az első kérdés, ami itt felmerül, az, hogy ez a határozat tulajdonképpen mit szolgál, és ha az államháztartási törvényben megkívántakat szolgálja, akkor egy esetleges elu tasítása milyen jogkövetkezményekkel jár. Az ebben hivatkozott szerződéseket a kormány által felhatalmazott miniszter aláírta, és legjobb ismereteim szerint ezekben a szerződésekben, pontosabban: szerződésmódosításokban, kiegészítésekben nem szerepel az a záradék, hogy ezekhez az Országgyűlés hozzájárulása szükséges. Ergo, ha az Országgyűlés nem adja meg ezt a kívánt felhatalmazást, egy lehetetlen jogi helyzet fog keletkezni, hiszen egy aláírt, joghatályos, sőt mi több, a gyakorlatban kivitelezésben megkezd ett... - tehát a szerződés végrehajtása is megkezdődik. Ez lehet egy jogalkalmazási hiba, megengedem, talán jogalkotási is, mert több módosítás között kellett, gondolom, a tárcának választania, de mindenesetre egy olyan helyzetnek az elvi lehetősége van be nne, amely mindenképpen feloldásra és magyarázatra szorul. A következő ilyen kérdéskör, és ezt a határozat preambuluma tartalmazza, hogy a továbbépítéshez szükséges szerződésmódosításhoz szükséges passzusokra kellene a felhatalmazást megadni. Ugyanakkor a határozat gondosan kikerüli azokat a kérdéseket, amelyeknek nincs köze az államháztartási törvényhez, ugyanakkor, lévén, hogy ez egy globális felhatalmazás, és a szerződésmódosítást erősíti meg, leplezi azokat az egyéb kérdéseket, amelyekről itt gondosan h allgatnak, például hogy miért szerződés nélkül, miért versenyeztetés nélkül adták ki a továbbépítés munkáját, miért versenyeztetés nélkül adták meg az üzemeltetési, a fenntartási munkákat. Megint mondom, tisztelt képviselőtársaim, több mint 700 milliárdról van szó - indokolatlan nagyvonalúság. Ha megengedik, az idő fogytával közelebb jőve a szöveghez, egy ennél lényegesen kisebb jelentőségű, de az előttünk lévő előterjesztésben szereplő passzushoz az első megjegyzésünk: ahogy
