Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - TATAI-TÓTH ANDRÁS (MSZP):
280 TataiTóth Andrásnak adom meg a szót, szintén nyolcpe rces felszólalásra. TATAITÓTH ANDRÁS (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Engedtessék meg, tisztelt Országgyűlés, hogy mielőtt az előre elkészített hozzászólásomat elmondom, két megjegyzést jegyek. Az első megjegyzésem az, hogy én szívesen végighallg atom a fideszes képviselők 199094 közötti privatizációval kapcsolatos szidalmait, csak szeretnék emlékeztetni arra, hogy akkor a koalíciós partnerük, a jobboldal volt kormányon abban az időben, és önök átálltak a jobboldalra. Tehát jó volna, ha nem úgy ve tnék fel ezeket a kérdéseket, mint ha ezért a baloldal lenne vádolható, ha akkor hibákat követtek el. A másik megjegyzésem szomorúbb ennél. Végighallgatva a vitát, megdöbbentett a vezérszónok és néhány későbbi hozzászóló megjegyzése - nem akartam személyes kedni és kétpercezni, de összefoglalóan hadd mondjam el. Több esetben olyan politikusok tettek elmarasztaló nyilatkozatot a patkónak ebben a felében ülőkre, akik politikusként esetenként saját maguk sem tudták mindig betartani a mértéket. Szomorú vagyok em iatt, jobb lett volna, ha ezt el tudják kerülni. Hozzászólásom érdemi részére térve: azt hittem, legalább egy ember lesz a teremben, akit biztos érdekel a Tankönyvkiadó privatizációja, lévén Révész Máriusz úr többször felszólított bennünket, hogy erről bes zéljünk, de lám, annyira azért nem érdekelte, hogy mire ez sorra kerül - pedig direkt jeleztem egy kétpercesben, hogy erről is lesz szó , ne hagyja el a termet. Furcsa módon baloldalinak nevezzük magunkat, mondta, és amit ő az elmúlt időszakban a Tankönyv kiadó privatizációja kapcsán nyilatkozott a tulajdonviszonyokról, azt az érzetet keltette bennem, hogy furcsa módon konzervatív az így gondolkodó ember. Érthetetlen módon nyilatkozott. Pont ezért szerettem volna röviden összefoglalni az ezzel kapcsolatos t apasztalataimat, véleményemet. A Nemzeti Tankönyvkiadó - s azt gondolom, ebben egyetértés van a parlamentben és a közélet szereplőiben - jelentős anyagi és szellemi nemzeti értéket képvisel. Olyan értéket képvisel, amelyet valamennyien megőrizendő értéknek tartunk, és olyan értéket képvisel, amelyet át kell örökítenünk a következő nemzedékekre, hogy a gyerekeknek mindig legyen színvonalas tankönyvük, hogy normálisan tudjanak azokból tanulni. Tehát az egyetértés eddig megvan. A kérdés a következő: hogyan leh et ezt a jelentős szellemi és anyagi értéket hosszú távon megőrizni? Erre kell válaszolni. No, a válaszok itt eltérnek. Furcsa módon a konzervatív pártok, a parlamenti jobboldal úgy nyilatkozik, hogy csak a százszázalékos állami tulajdon mellett őrizhető m eg ez az érték. A kérdés az, hogy négyéves kormányzásuk alatt akkor miért tartották a privatizációs törvényben mégis úgy, hogy 50 százalékban privatizálható a Nemzeti Tankönyvkiadó. Mi szakértők bevonásával és saját tapasztalataink alapján alaposan megvizs gáltuk, hogy hogyan lehet ezt az értéket megőrizni. Mióta kialakult egy valódi piac a tankönyvforgalmazás területén, a Nemzeti Tankönyvkiadó a tankönyvpiaci részesedésből fokozatosan veszített, jelenleg 3035 százalékos a részesedése. Ha ez a többéves tend encia folytatódik, akkor előfordulhat, hogy öttíz év múlva - hiszen ezen a területen hosszú távon kell gondolkodni - már nem lesz vita, ha állami tulajdonban tartjuk, nem avatkozunk bele, marad a százszázalékos állami tulajdon, elenyészik ez az anyagi és szellemi érték. Arra jutottunk, hogy miután a tankönyvforgalmazásban piaci viszonyok vannak, jó volna, ha a Nemzeti Tankönyvkiadóban megjelenne a piachoz jobban alkalmazkodó magántulajdon is a tulajdonosok között. Azt találtuk, hogy ha komolyan gondolunk a rra, hogy megjelenjen, akkor 25 százalék állami tulajdon mellett a 75 százalék magántulajdon jelenléte megfelelő alkalmazkodást biztosít a piaci körülményekhez, rugalmas, gyors döntéseket a valódi tulajdonosi érdek jelenlétével. A maradék 25 százalék, ami állami tulajdonban marad, elegendő állami befolyás ahhoz, hogy az átmenetet tulajdonosként felügyelje az állam, vigyázzon arra, hogy ez a jelentős nemzeti szellemi érték - a kiadó körül levő tankönyvszerzőkkel, lektorokkal, könyvterjesztési hálózattal s a többivel együtt - megmaradjon. Azok az érvek, amelyek arról szólnak, hogy drágább lesz a tankönyv, ha az állam nem lesz tulajdonos - Szalay Gábor és mások már elmondták, ezért nem akarom részletezni , közgazdaságilag hamis állítás, tehát az, hogy attól ol csó a tankönyv, hogy az állam tulajdonosként jelen van. A
