Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz):
257 Miért is kitüntetett helyezés? Miért is badarság 58 milliárdért eladni? Amit Csiha képviselőtársam mondott, hogy visszavásárol ható… Ez a családi ezüst, a Club Aliga soha többet nem vásárolható vissza; ennek az eladási szándékára már a tárca fölvette az előleget a Pénzügyminisztériumtól, és vélhetően a mentőszolgálat fejlesztésére szeretné szánni, azaz valahol egy költségvetési fo rráslyukat szeretne betömni. 20 ezer az éves továbbképzési kötelezettség az érvényes egészségügyi törvény szerint ma Magyarországon. Ebből két hét 20 ezer embernek bentlakásos tanfolyam kötelezettséggel jár, olyan kötelezettséggel, amelynek a forrásoldala költségvetési. Kiszámítottuk, hogy ezzel nemhogy rentábilis, hanem ha az egyensúlyt megnézzük, pozitív szaldójú ez az értékes ingatlan. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Vétek lenne eladni, úgyhogy a módosító javaslatban a l istára való fölvételét fogom ajánlani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Göndör Istváné a szó két percben. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Herényi képviselő úrnak vagy frakcióvezető úrnak szeret ném elmondani, mert lehet, hogy nem emlékszik, de ne maradjon a levegőben. Tisztelt Képviselő Úr! Akkor, amikor a privatizációs bevételekről egy költségvetési módosító indítvány keretében döntött a Ház, többségben voltak az ellenzéki képviselők, akik ezt t ámogatták, és kisebbségben voltak a szocialista képviselők, akik ezt támogatták. A mai napig is vállalom és azt állítom, hogy az államadósságot az állam kezelésében lévő vagyon eladásából igenis fontos törleszteni, és ezzel megszabadultunk olyan adósságszo lgálattól, ami a költségvetést könnyebbé tette, és így lehetett a gazdaságba több pénzt pumpálni, amit bizonyít az, hogy a gazdaság növekedett, mert ’98ban közel 6 százalékos gazdasági növekedéssel tetszettek átvenni a kormányzást. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Domokos Lászlóé a szó. DOMOKOS LÁSZLÓ (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. A Bábolna Rt. sok esetben képviselőtársaimnak valami dunántúli céget juttat eszébe. Bizony még Békéscsabán sem köztudott az a helyzet, hogy valahol távol döntenek több mint 1200 ott dolgozó ember és közel ezer beintegrált beszállítóról. ’95ben, a Hornkormány idején veszítette el az önállóságát ez a cég, akkor hozták létre; az egyébként már akkor is veszteséges Bábolnának és az akkor még nyereséges Békéscsabai Baromfifeldolgozónak a teljes vertikumával, külkereskedelmi kapcsolataival és minden egyébbel rendelkező vidéki nagyvállalat volt ez. Bizony eljutott odáig ez a helyzet, hogy most a kormányzat hozott egy olyan döntést, ame lyről ellenzéki székből is azt kell mondanunk, hogy ez a privatizáció nem elfogadható, ha ezt Bábolnának hívják, akkor a Bábolna Rt. esetében, de kimondottan a békéscsabai és a kecskeméti gyár - de maradjunk csak békéscsabainál - egy olyan cinikus és felül etes kormányzati döntést tükröz, ami egyértelműen azt jelzi, hogy amennyiben szeptember 6áig benyújtott sikertelen pályázat lesz, akkor gyakorlatilag a cég megszűnik, be kell zárni. Így fogalmaz a kormányhatározat. Nem tudom, tudjáke, hogy erre a pályáza ti kiírásra egy hónapnál kevesebb idő van. Aki egy picit is foglalkozott ezzel, mint Puch László, az tudja, hogy ez azt jelenti, hogy a halálba lett küldve ez a cég, mert ennyi nap alatt sem beszállító, sem komoly szakmai befektető nem tud felkészülni erre ; hacsak nem tájékoztatta valaki őket már előzetesen, és tudták, hogy hova és mire kell pályázni, ez pedig a tisztességtelenség kérdését veti fel. De - amit Molnár László elmondott - sajnos nincs a kormányhatározatban az, hogy az 1200 embernek meg az ezer beszállítónak egyáltalán esélye van arra, hogy ők megmaradhassanak. (Az
