Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Az állami tulajdonban lévő társaságok privatizációjáról, a tulajdonrészek gyors, átgondolatlan és felelőtlen értékesítésének leállításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - PUCH LÁSZLÓ, a gazdasági bizottság előadója:
244 volna. Bocsánatot kérek, ha kitérek egy mostani, közeli jelenségre: képmutatónak sem neveztük egymást. Mert miről is volt szó? Arról, hogy képviselőtársaim - Papcsák és Rogán képviselőtársam - úgy gondolták - és a Fidesz nevében benyújtottak egy módosítót , úgy érzik, hogy a privatizáció továbbfolytatása erőltetett, és elérkezett annak az ideje, amikor ezt jobb nem tovább csinálni. (18.10) Hogy ez milyen mértékig szubje ktív, személyes megítélés, és milyen mértékig mérhető a közgazdaságtudomány vagy más objektív tudomány eszközével, erről is szó volt. Az a nézet, az a vélemény, amit hallottunk - különösen a többségi vélemény előadója, Molnár Albert képviselő úr ismertett e velünk, igen pontosan és lelkiismeretesen , nem osztódik a másik oldallal, velünk, hanem úgy gondoltuk, az már túlhaladott. Mi is a túlhaladott? Molnár képviselő úr a kormányoldal részéről azt a nézetet fejtette ki, hogy van egy privatizációs terv, és a z zajlik Magyarországon. A másik oldalon mi azt fejeztük ki és annak adtunk hangot, hogy a privatizációs terv nem egy kőbe vésett, a Sion hegyéről lehozott, évezredeken, évszázadokon át tartó valami, hanem a privatizáció, a privatizálás, a termelőeszközök köztulajdonban való használása, hasznosítása egy átalakuló folyamat. Olyan, mondtuk a bizottsági ülésen, mint egy galamb, amelyik repül, és arra lő a vadász vagy az olimpián a versenyző, tehát egy mozgó cél. És a mozgás irányát, tempóját mi adja meg? A kör ülmények - a gazdasági, a társadalmi körülmények. Amikor a külföldi példákra hivatkozunk - a bizottságban ez szintén elhangzott , az jó dolog, intelligens dolog, de mindenre van példa, és mindennek az ellenkezőjére is van példa, még a szociáldemokrata érv ek szerint is, amelyek nagyon jelentősek e tekintetben, és nagyon tiszteletreméltóak az elmúlt évtizedekben. Például Franciaországban a privatizáció során a magántulajdon és az állami tulajdon viszonya úgy alakul - most általánosítok , hogy a tulajdon nag y része, a jelentős vállalkozások az állam kezében vannak. Egy másik szociáldemokrata országban, Svédországban a termelőeszközök túlnyomó többsége magántulajdon. A két ország különbözőképpen rendezi aztán a menedzsmentet és az adózást, de ezt csak azért em lítem és említettük a bizottsági vitában, mert különböző jó megoldások léteznek, és ezekre hivatkozva kívánni vagy megtagadni egy magyar álláspontot, az nem bölcs. Továbbá ugyancsak előhoztuk a bizottságban a monopóliumok helyzetét. Hogy az állami monopóli um vagy a magánmonopólium károsabb, ez megint egy jól kialakult téma. Emiatt nem lenne megalapozott a privatizáció fékezését, vagy mondhatnám azt, hogy a privatizáció újragondolását számba venni. Befejezésül: azt kérte az ellenzéki oldal és a beterjesztők, az a nézet alakult ki, hogy ezt a témát napirenden kell tartani, érdemes napirenden tartani, és nem befejezettnek kívánni. A több privatizáció vagy a kevesebb privatizáció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) mint egy dogma, ö nmagában nem kielégítő. Ezt napirenden kell tartani, és foglalkozni kell vele - ez a jövő, amit látunk a következő esztendőkre. Köszönöm. ELNÖK (dr. Deutsch Tamás) : Megadom a szót Puch Lászlónak, a gazdasági bizottság előadójának, ötperces idő keretben. PUCH LÁSZLÓ , a gazdasági bizottság előadója : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy amit a professzor úr mondott, az fontos dolog. Elsősorban a privatizáció nem önmagáé rt van, az egy gazdaságpolitika része. Ezt nem lehet óránként húzgálni, és úgy dönteni, hogy így vagy úgy csináljuk. Én úgy gondolom, amikor a Medgyessykormány 2002ben elfogadta a vagyonpolitikai irányelveket, és az Országgyűlés azt jóváhagyta, ennek a c iklusnak az ütemtervét ezzel meg is határozta. Semmi más nem történt a nyáron, mint ennek az ütemtervnek a végrehajtása folytatódott. És úgy gondolom, ez nem kiárusítás,
