Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája - ELNÖK (dr. Deutsch Tamás): - FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről:
210 standolási törvény visszavonása közben megjelent az a hír, hogy a hegyközségi nemzeti tanács további egyeztetést igényel, mert önmagában az eltörlés nem lesz elegendő. A Magyar Szeszipari Szövetség a tegnapi, MTIhez eljuttatott sajtóközleménye szerint egyértelműen jelezte, hogy már ezalatt a majdnem egy hónap al att jelentős számlázott termékforgalomnövekedés történt, azért, mert ma gyakorlatilag a borászati nagykereskedelmek nem vesznek át már számlázott terméket, csak mintegy fele mértékben. Ez visszafelé göngyöli, hogy a gazdálkodótól most már származási bizon ylat nélkül vásárolják meg a borkereskedők a bort, mert tudják, hogy az ellenőrzés a nullára süllyedt le. Nullára süllyedt le, ugyanis az Országos Borminősítő Intézet sem a saját szándékából végezte ezt a nagyon komoly és követendő ellenőrzést, hanem a heg yközségi nemzeti tanács finanszírozására. Miért? Azért, mert százezer forintba kerül minimum egy bor beminősítése, és az OBInak nincs elégséges pénze ahhoz, hogy ezt a minősítést megtegye. Gondolhatnánk, hogy ott van a vám- és pénzügyőrség. Aki a vám- és pénzügyőrség helyzetét pontosan ismeri, jól tudja, hogy a leépítések következtében és a pénzelvonás következtében fizikailag nem működik az az akciószázad, amiből kettő van, és amelyeknek feladata lenne a forgalom ellenőrzése és a szúrópróbaszerű, ilyen ér telműen nem engedélyezett szállítmányok kiszűrése. És amikor ezt egyébként még aktívan tették a vám- és pénzügyőrök - a szándék bennük megvan, az anyagiak viszont nincsenek meg , akkor az lett az eredménye, hogy a feltárt bor minősítését át kellett nekik küldeni az OBIhoz beminősítésre, az OBI pedig leszámlázott százezer forintot minden egyes vizsgálatnál a VPOP számlájára. Erre a VPOP azt mondta, hogy ja, kérem, nem bolondultam meg, hogy a saját költségvetésemet azzal csökkentsem, hogy százezer forintoka t folyamatosan fizetek minden egyes vizsgálati tétel után az Országos Borminősítő Intézetnek - mert tudni kell, hogy az OBI az FVM költségvetésébe tartozik, a VPOP pedig a Pénzügyminisztérium költségvetésébe tartozik, tehát érdekellentét alakult ki a két s zervezet között. Mi lehetne a megoldás? Egyrészt amit Magda Sándor elnök úrral egyetértve javasoltunk, javasolok: üljünk le a szakmai és hatósági szervezetekkel, beszéljük át a kérdést. (15.30) Azonban, amire Kis Zoltán is utalt: a lehetőség már megvolt a kormány kezében. 2003ban ugyanis négypárti egyeztetéssel fogadtuk el, hogy a cukor forgalmazásának a felügyelete a vám- és pénzügyőrséghez tartozik. Ez a jövedéki törvényben benne van. Még egy nagyon fontos mondat bekerült akkor, a következő: a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elkészíti a cukorkereskedelem szabályozását. Ezen bukott meg a magyar borásztársadalom, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem készítette el, Csillag Istvántól és helyettesétől, államtitkár úrtól számtalanszor kérdeztem, ho gy hol tart ma ez a rendelet. Törvény írja elő számukra a kötelezettséget, nem készítették el, holott bemutattuk azt az olasz vagy francia modellt, amelyben a cukorforgalmazás korlátok közé került. Mi az alapja? Az, hogy kiskereskedelmi egységbe csak 1 kil ogrammos cukrot lehet megvenni; zsákos vagy ömlesztett mennyiséget kizárólag nagykereskedelmi egységben lehet megvenni, de nem mindenki számára; azok számára, akik előre bejelentkeztek a vám- és pénzügyőrséghez, hogy ők jogszerűen felhasználhatnak nagy men nyiségű cukrot. Ilyenek lehetnek a cukrászok, a szörpgyártók, a csokoládégyártók, és sorolhatnám. Ők kapnak egy regisztrációs kártyát, egy elektronikus kártyát, ezzel a regisztrációs kártyával mehetnek csak vásárolni. A vásárlás során a vám- és pénzügyőrsé g a számítógépben való rögzítéskor, a vásárlási rögzítéskor azonnal látja, hogy ki, mekkora tételben vásárolt nagy mennyiségű, tehát 50 kilogramm feletti cukrot, és a vám- és pénzügyőrség kockázatelemzéssel bármikor kimegy, és megnézi, hogy vajon mi történ t azzal a februárban vásárolt 400 mázsa cukorral. De hangsúlyozom, ide kell tennem az izocukrot is - szakértők tudják, hogy miről van szó , és ezzel gyakorlatilag a cukor gyártásától kezdve a végfelhasználásig, a készáruvá válásáig ellenőrizni tudják, hog y vajon a cukorvásárlás felhasználása a célnak megfelelően történte.
