Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. augusztus 27 (160. szám) - Lengyel Zoltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Jókor jó helyen, avagy törvényszerű, hogy Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke állami pénzből gazdagodik?” címmel - ELNÖK (Mandur László): - LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz):
168 Egyébként alkalmas az idő most a lelépő kormánynak arra, hogy ezt a felhasználás oldaláról áttekintse, a következő adminisztrációnak ezt a súlyos terhet átadja, és a felhasználásra, a programok megvalósítására törekedjenek (Az elnök a csengő megk ocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , mert ez a gazdasági növekedést és az igazi nemzetijövedelemtermelést is nagyban elősegíti. Köszönöm. A választ ilyen értelemben nem fogadom el. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szé pen. A képviselő úr tehát a választ nem fogadta el. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadjae azt. Kérem, gombnyomással szavazzanak! (Szavazás.) Kimondom a határozatot: az Országgyűlés a miniszter úr válaszát 153 igen szavazattal, 140 nem ellené ben, 1 tartózkodás mellett elfogadta. Lengyel Zoltán (Fidesz) - a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez - “Jókor jó helyen, avagy törvényszerű, hogy Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke állami pénzből gazdago dik?” címmel ELNÖK (Mandur László) : Tisztelt Országgyűlés! Lengyel Zoltán, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez, “Jókor jó helyen, avagy törvényszerű, hogy Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnö ke állami pénzből gazdagodik?” címmel. Lengyel Zoltánt illeti a szó. Parancsoljon! LENGYEL ZOLTÁN (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hetekben a sajtó különösen nagy figyelmet szentelt Wekler Fer enc szabad demokrata országgyűlési képviselő, a Magyar Országgyűlés alelnöke által igénybe vett vissza nem térítendő állami támogatásoknak. Az ügy komoly visszhangot keltett saját párttársai között is. A hírek szerint a kormánypárti képviselő jelentős össz egekhez jutott különböző támogatások jogcímén. Ezt még tetézte az, hogy a mórágyi területét átsorolták egy piaci szempontból értékesebb, magasabb árkategóriájú borokat forgalmazó borvidékhez. Mi következik ebből? Röviden és tömören annyi, hogy Wekler úr jó l járt, nagyon jól. Amit még tudni lehet, az az, hogy teljes a bizonytalanság. Ahány hír, annyi összeg, ahány hír, annyi különböző reagálás. Úgy tűnik, az ügy megítélése nem egységes a szabad demokrata politikusok között sem. Van, aki óvatosan fogalmaz, va n, aki véleményt sem nyilvánítva legszívesebben a szőnyeg alá söpörné az egész ügyet. Van, aki nagyon is markánsan kinyilvánítja a véleményét, hiszen köztudott, hogy a párt egyik alapító tagja a napirenden lévő botrányok miatt lépett ki az SZDSZből. Az üg y viszont sokkal távolabbra mutat. Egy országgyűlési képviselő lobbizhat a választókerületéért, de az már visszás érzéseket kelt, ha egyéni módosító javaslatában arra kéri a Magyar Országgyűlést, hogy saját vállalkozását hozza kedvezőbb helyzetbe. Majd ezt még tetézi azzal, hogy gazdasági érdekeltségeit oly módon mozgatja, hogy az igényelhető maximális támogatás többszöröséhez juthat hozzá. Talán nem véletlen az az igazságos elosztás érdekében meghonosodott joggyakorlat, hogy pályázónként maximalizálásra ke rült az odaítélhető támogatás összege. Ennek kijátszása nem tisztességes. Vajon miként viszonyulnak ehhez a kérdéshez a kormány tagjai és a szocialista, valamint a szabad demokrata képviselők, ha mindezt egy kormánypárti országgyűlési képviselő teszi meg, aki ráadásul az Országgyűlés alelnöki posztját betöltve hazánk egyik közjogi méltósága?
