Országgyűlési napló - 2004. évi nyári rendkívüli ülésszak
2004. június 21 (159. szám) - Bejelentés frakcióvezető-helyettes megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
14 tisztségviselőinek a munkájukért, és szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzásegítettek minket ahhoz, hogy tízmillió magyar képviseletében ezentúl Brüsszelben és Strasbourgban dolgozzunk. A köszönet nem csupán azoknak szól, akik elmen tek június 13án választani, és nem csupán azoknak szól, akik ránk adták a szavazatukat. A köszönet mindazoknak szól, akik végigjárták az európai uniós csatlakozáshoz vezető nehéz történelmi utat. A köszönet mindazoknak szól, akik beleépítették az életüket ennek az országnak a legújabb kori történelmébe. A köszönet azoknak szól, akik sejtjeikben hordják az első világháború emlékét, talán meg is élték. A köszönet azoknak szól, akik emlékeznek a második világháborúra vagy az utána következő szűkös esztendőkbe n születtek. A köszönet azoknak szól, akik megszenvedték a diktatúrát, akik hittek és csalódtak 1956ban, akiket arcul csaptak, bármi is volt a hitük tartalma, de igaz hittel hitték. A köszönet azoknak szól, akik Trabanttal és 70 dollárral járták végig Eur ópát. A köszönet azoknak szól, akik minket felneveltek, és akik még a gyermekeink és unokáink nevelésébe is besegítenek. A köszönet természetesen azoknak szól, akik a legújabb kori történelem legnagyobb vállalkozásának részesei voltak, akik 1989ben és '90ben úgy döntöttek, hogy felépítenek egy új, demokratikus Magyarországot. A demokratikus átalakulás Magyarországon végbement, és egyszer s mindenkorra visszafordíthatatlan. Nincs és nem is lesz posztkommunista veszély, de a keserves gazdasági átalakulás ne hézségeit természetesen hozzuk magunkkal, és talán a legtöbbet szenvedtek azok, akikről az imént azt mondtam, hogy a romjaiból építették fel az országot. (12.20) Éppen ezért a kettészakadó vagy kettészakadt társadalomban a szegénység enyhítése az itthoni é s európai legnagyobb feladat. Mi, szocialista képviselők itthon, Brüsszelben és Strasbourgban Lisszabon szellemében fogunk gondolkodni, Lisszabon szellemében kívánunk részt venni a döntésekben. Hiszen teendőnk lesz, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek a z egész Európai Közösség gazdasági teljesítőképességét segítenek fokozni, de erősítik a társadalom összetartó erejét a gyengék, a sebezhető csoportok érdekében. Mi azt ígérjük történelmet formáló kortársainknak, hogy mindig a szolidaritás eszméje fog minke t vezérelni, és soha nem fogunk egy félmosollyal sem a féligazság mögé bújni, hogy aki iparkodik, az maga is boldogul. Mi megpróbálunk segíteni, áthidalni az átmenet nehézségeit, hiszen ennek a történelmi lépésnek is van kockázata, és meg fogjuk próbálni, hogy a személyek, a családok, a csoportok kockázatát enyhítsük. Értékeinket büszkén vállaljuk és népszerűsítjük, és érdekeink érvényesítése érdekében nem félünk a konfliktusoktól. Mi, a búcsúzók hadd kívánjunk önöknek valamit: kívánunk nyugodtabb politikai légkört, kívánjuk a megegyezés esélyét itthon, és kívánjuk, hogy erre az esélyre ráépüljön a brüsszeli higgadt, nyugodt munka valószínűsége is. S engedjék meg, ha az időn túlfutok is (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , hogy egy történelmi mondattal zárjam le a búcsút: “Mi azt szeretnénk, hogyha a fennálló politikai véleménykülönbségek és programkülönbségek ellenére meglenne a parlamentáris együttműködés lehetősége az ellenzékkel, az ellenzék különböző pártjaival, és hogy a Magyar Országgyűlés egy olyan közö s otthona legyen a magyar politikai életnek, ahol a kormánypártiak és ellenzékiek politikában egymással érintkezve, magánemberként egymással (Az elnök jelzi az idő leteltét.) tisztes emberi kapcsolatban állva, a magyar nép közös felhatalmazásával dolgoznak .” Az idézet Antall Józseftől volt való, és remélem, hogy a hite nem volt alaptalan. (Taps az MSZP és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kérdezem, hogy kíváne a kormány részéről bárki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem. Köszönöm sz épen.
