Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény, valamint a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz):
960 mind pedig a kormányt, ha az általáno s vitában elmondottakhoz hűek akarnak maradni, akkor értelemszerűen ezt a részt kellő támogatásukról biztosítsák. Köszönöm szépen. ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen. Felszólalásra következik Horváth János, a Fidesz képviselője. Parancsoljon, öné a szó , képviselő úr. DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Módosítókat nyújtottam be, és annak kapcsán szeretnék további megjegyzéseket tenni, túl azon, amit az általános vitában már említettem. A módosítóim témája, ha egy témára lehet eg yszerűsíteni, az, hogy milyen mértékig kívánatos a miniszter részvétele a tankönyv előállításában, forgalmazásában, a tankönyvpiacon. Az előterjesztés ismételten a miniszter számára feladatokat jelöl meg, mintegy jogosítványokat, mondván, hogy ezt a minisz ter teszi, elrendeli, előírja, gondoskodik róla. Ezek a kifejezések időnként nyugtalanítanak engem, tisztelt Országgyűlés. Valahogyan annak a témának is része ez, hogy milyen mértékig privatizálunk, és milyen mértékig államosítunk különböző tevékenységeket . Mert persze, itt oktatásról van szó, az ifjúságról, emberformálásról, de ugyanakkor termelünk könyveket, ami gazdasági tevékenység, ami pénzbe kerül, aminek ára van. A megtermelés milyen formában, milyen intézményrendszerben történjen? Az elmúlt esztendő k során, aki körülnéz, vagy aki nem is nagyon néz körül, észreveszi, hogy bizony a privatizálás, államosítás folyamatok, és azok visszafordítása és előmozdítása az árak tekintetében bizony nem mindig produkál megnyugtató megoldásokat. Most nem a tankönyvpi acról, de a könyvpiacról engedtessék meg egy példa: a közelmúltban megvettem a nagy magyar lexikon - nem tudom, hány kötete van meg - tizenhét vagy tizennyolc kötetét. Megjelent az újabb kötete, telefonáltak nekem, elhozták, megvettem 10 900 forintért. Ami kor ezt elmondtam valakinek, aki ennél a kiadónál dolgozott a korábbi években, azt mondta, mi ezt 6500ért szoktuk árulni. Azóta nem volt annyi infláció! (Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.) Ezt a kiadót államiból magános ították. Tehát az ember azt hinné, ha privatizálódik, akkor majd a szabadpiac, a verseny az árakat leszorítja. Én ennek híve vagyok, ezt prédikálom, ezt tanítom, erről írok, ezt bizonyítom. De itt pont az ellenkezője történt: a nagy magyar lexikon produkál ója, úgy néz ki - nem tanulmányoztam végig , hogy egy monopólium, és él a monopolista lehetőségével, és olyan árat számít, amennyit a monopolista piac általában elvisel. Ezt tudjuk, erre vannak közgazdasági elméletek, tapasztalatok, tehát nyugodtan beszél ek a témáról. Attól tartok, hogy hasonló körülmények előfordulhatnak, ha túl sok szabályozást írunk elő, olyasmit, hogy a miniszter kijelöli, hogy ki írhat tankönyvet, aztán a miniszter kijelöli, hogy ki lehet a tankönyv kiadója. Ez a része különösen nyugt alanít engem. Ha van öthattíz tankönyvkiadó, mert a piac akkora - több tízezres, százezres piac van, ha nem is minden tankönyvből, de jó néhányból , ott a verseny friss szele és tisztító levegője kellene hogy azt produkálja, hogy jó minőségben olcsóbb k önyv kerüljön a tanulók kezébe, és kevesebb költséget jelentsen az iskolának, a szülőknek, mindenkinek. Attól tartok, hogy ez az előttünk lévő törvényjavaslat ezeket a témákat eléggé ködösen hagyja és nem megnyugtató. (Az elnök a csengő megkocogtatásával j elzi az idő leteltét.) Azt tanácsolom, hogy nézzünk bele a módosítások nyomán az egészbe, és abba az irányba tegyünk lépéseket, tegyünk további módosításokat, hogy a szabályozások mennyisége kevesebb legyen. Legyen a miniszternek felelőssége, persze, hogy olyan - hogy mondjam? - szemét ne kerüljön az iskolákba (Az elnök ismét csenget.) , amely ellene van a tudásnak és a jó ízlésnek, azonban ne azt határozza meg, hogy melyik tankönyvkiadó hogyan csinálja ezt, mert azt a piac jobban tudja.
