Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 8 (129. szám) - Szijjártó Péter (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - “Ismeri-e ön a katalán viccet az őszinte miniszterelnökről és a 40 százalékos gázáremelésről?” címmel - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
869 Őszinte, nyílt és egyenes válaszát előre is tisztelettel köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Megadom a szót Cs illag István miniszter úrnak. DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselők! A szívből jövő és akadozásmentes hazugságnál persze nincs egészségesebb, azt el kell ismernem. (Taps az MSZP padsoraiból. - Közbeszólás ugyanonnan: Éljen!) Másodjára pedig annyit szeretnék elmondani, hogy nem tartozik a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium hatáskörébe (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hova?) a miniszterelnök úr szavahihetőségé nek a vizsgálata, úgyhogy azt gondolom, hogy erre sem tudok ebben az értelemben választ adni. (Dr. Répássy Róbert: Miért te válaszolsz?) Amit kérdezett, arra azért tudnék néhány dolgot mondani, és ezt engedje meg, hogy elmondjam. Az első dolog, amit szeret nék elmondani, az az, hogy piacgazdaságban akkor (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Szégyelld magad!) emelkednek az árak, ha ennek kiszámítható mechanizmusa van. Ennek a kiszámítható mechanizmusát az önök kormánya készítette elő akkor, amikor a gázellátási törvényre vonatkozó javaslatot összeállította ugyan, de nem hozta a parlament elé, nyilván (Dr. Répássy Róbert: Főleg akkor!) nem azért, mert önök nem a piacgazdaságra gondoltak, hanem ennek valószínűleg más oka volt. Amikor a miniszterelnök azt mondta, h ogy nem emeli a gáz árát 2002ben, akkor én ezt úgy kell hogy értelmezzem, hogy nyilván nem emeli, mert nem önkényesen kell hogy emelje az árakat, hanem a mechanizmusát kell kialakítsa ennek, és ezt önök is jóváhagyták egyébként (Taps az MSZP padsoraiból.) az általam megnézett jegyzőkönyv szerint. A jegyzőkönyv arról tesz tanúbizonyságot, hogy a gázellátási törvény elfogadásában igen szavazattal részt vevő országgyűlési képviselők egyetértettek azzal, hogy ennek a mechanizmusa a piacgazdasághoz méltóan alak uljon. (Dr. Répássy Róbert: Mi a magyarázat?) Most nézzük a tényeket! A tények úgy állnak, hogy árat árral, áremelkedést áremelkedéssel érdemes összehasonlítani. A kormány tavaly, 2003 májusában emelte a gáz árát, pontosabban az a mechanizmus, amit elhatár ozott, lehetővé tette, hogy emelkedjenek a gázárak a lakosság körében is. Január 1jén emelte második ízben, a gázellátásról szóló törvény keretei között. Ez a két gázellátási törvény keretei közötti gázáremelés azonban differenciált lehetett: a legalacson yabb, a fogyasztók 55 százalékát érintő kategóriában mindössze 2,5 százalékot jelentett. Ha önök persze a kedvezményt is az árral próbálják összekeverni, az egy statisztikai mutatvány, de elég érdekes, amikor kapok és fizetek, de természetesen majd a vizsg áztatásnál együtt fogunk vizsgázni, önök is, mi is. Ehhez képest tehát az az állítás, amit önök mondanak, a három kategória esetében úgy fest, hogy azoknál a háztartásoknál, amelyek túljutnak az 1500as éves fogyasztás küszöbértékén, de nem jutnak túl a 30 00 köbméteren évente, ez a második küszöbnél vagy a második lépcsőnél 9,6 százalékos, és végül azon háztartásoknál, amelyeknek a fogyasztása túljut a 3000 köbméteren, ez a fogyasztási sáv valóban 28 százalék fölötti áremelkedést szenved el. De ahhoz, hogy valaki felmenjen egy lépcsőn, mint ezt talán még önök is tudják, ahhoz el kell jutni az első, a második és a harmadik lépcsőfokra is. Tehát nem igaz, hazugság az az állítás, hogy a 3000 köbméter fölött fogyasztóknak ne lenne módja árkedvezményben részesüln i. Ami pedig azt a kérdését illeti, hogy a tárca felügyelete: az árcsökkentést, amit elhatározott a kormány októberben, ők is élvezik. Ami pedig a hatósági tevékenység végzésével kapcsolatban felmerült költségeket illeti: itt a vizsgáztatási díjak 4,4 száz alékkal emelkednek, ez pedig, bocsánatot kérek, az általános inflációs rátával megegyező mértékű drágulás.
