Országgyűlési napló - 2004. évi tavaszi ülésszak
2004. március 2 (128. szám) - A védett őshonos állatfajták nemzeti kinccsé nyilvánításáról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - PARRAGH DÉNES (Fidesz):
833 Köszönöm a szót, elnök úr. Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága 2003. május 6i ülésén vitatta meg a védett őshonos állatfajták nemzeti kincc sé nyilvánításáról szóló H/3709. számú képviselői önálló indítványt, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Csaknem egy éve, közelebbről tíz hónapja volt a mezőgazdasági bizottság ülése, és akkortájt volt a környezetvédelmi bizottság haso nló megítélése is, ahol ugyancsak ez az egyhangú szavazási arány jelent meg. A vitában - sőt, mivel mindkét bizottsági vitában részt vettem, a vitákban - egyetértés alakult ki néhány fontos kérdésben. Engedjék meg, hogy ezeket megosszam önökkel. Egyetértés alakult ki abban - azt gondolom, nem is alakult ki, hanem egyetértés volt és bízom benne, hogy egyetértés van abban , hogy nemzeti értékeinket erkölcsileg, anyagilag és jogi értelemben is védenünk és támogatnunk kell. Egyetértés volt - és bízom benne, ho gy egyetértés van - abban, hogy a magyar agráriumban - a mezőgazdaság, a halászat, a vadászat és más hasonló tevékenységek szférájáról van szó - vannak ilyen nemzeti értékeink. És egyetértés volt abban is, hogy a képviselői önálló indítványban megfogalmazo tt országgyűlési határozati javaslat változatlan formában elfogadásra alkalmatlan, csak igen komoly együttes munkával formálható olyan dokumentummá, amely alapja lehet egy országgyűlési elhatározásnak. Megjegyzem bizottsági munkában talán már jártas képvis előként, hogy más esetekben ennyi - még ha mégoly nagy formátumú egyetértés is van - kevés ahhoz, hogy ilyen minősítést kapjon egy indítvány. Az ilyen indítványnak ilyen egyetértések mellett is az általános megítélése, a házszabályszerű minősítése az, hogy általános vitára alkalmatlan. A mezőgazdasági bizottság ülésén ennek ellenére - vagy éppen ezért - azok a hangok kerültek elő, amelyek ennek a javaslatnak az értékeit igyekeztek megfogalmazni. Egyetértést és osztatlan támogatást eredményezett az, hogy a n emzeti kinccsé nyilvánítás sorában, tehát egy jelkép értékű törvényben végre egy mindannyiunk számára - most elsősorban a mezőgazdasági bizottság tagjairól van szó - oly fontos szféra értékeihez fordulunk. Ez az országgyűlési határozat nagyon sok olyan kér dést vet fel, amit helyénvaló a mindennapokban is szem előtt tartani, még akkor is, ha - akkor még éppen nem, de jelenleg - ebben a szférában inkább a viták dúlnak, és nem a közös értékek felmutatása folyik. Azért kapott és kaphatott egyhangúlag általános vitára alkalmas minősítést a javaslat, mert a bizottság minden egyes tagja ezen remélt céltól vezérelve bízott - és szerintem mindmáig bízik - abban, hogy el tud indulni az az együttes munka, amelyik ebből a határozati javaslatból jelentős átalakítással va lóban az agrárium értékeit nemzeti kincseink sorába iktató és a jogalkotás technikai és szakmai feltételeinek is megfelelő országgyűlési határozatot tud formálni. Bízunk benne, hogy a megindult vita, a benyújtott módosító indítványok lehetővé teszik ennek a reménynek a megvalósulását. Köszönöm tisztelt figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői fölszólalások következnek. Megadom a szót az írásban előre történt jelentkezés alapján Parra gh Dénes képviselő úrnak. Parancsoljon, öné a szó. (22.30) PARRAGH DÉNES (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Orosz Sándor úr is elmondta már a bizottsági vélemény alapján értékelését a képviselői indítványról, és mindazok, akik olvasták is S imicskó István indítványát, annak indoklásában részletesen leírta, hogy miért terjesztette a parlament elé ezen indítványt. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy három lába, három pillére van ezen indoklásrendszernek, amelyet képviselőtársam leírt, és ame lyből mind a három nagyon fontos.
